Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása

előkészítői”-nek nevez, akkor még rendíthetetlenül zengték Sztálin és Rákosi dicsőségét. Vajon nem lett volna jobb, ha ők is idejében „megkerülik” a gordiusi csomót?

Ha mérlegre tesszük Illyésnek a visszavonultságban írott műveit, meggyőződésem, hogy legalább annyit használt a magyarságnak, mint azok a kommunista írótársai, akik 1956-ban megtagadva sztálinista múltjukat, a legkülönbözőbb pártfórumokon rombolták le azt, amit korábban, a mások szenvedéseit észre sem véve, vak buzgalommal építettek. Kár tehát Illyésnek a szemére vetni, hogy a hordó helyett mindig az íróasztalhoz ragaszkodott.

Sehol nem állítottam, hogy a forradalmat a népi írók készítették elő közvetlen politikai agitációval, vagy ha úgy tetszik, lázadással. De hadd fogalmazzak most még cikkemnél is világosabban: a többségükben még nem is olyan régen elvakult sztálinista, jobbára — és ezt sem szabad elhallgatni - zsidó értelmiségiek idézték elő, akiknek 1945 után nagy részük volt Rákosi diktatúrájának felépítésében. (Nekem már 1948 őszén miattuk és a velük szövetséges, titkos kommunista Győrffy-kollégisták bosszúja elől kellett elmenekülnöm.) Hogy mi okozta ennek az értelmiségnek oly hirtelen pálfordulását, külön tanulmányt érdemelne, sajnos itt erre most nem térhetek ki. Annyi azonban bizonyos, hogy a párt belső bomlását csak azok idézhették elő, akik benne voltak, és korábbi sztálinista vonalasságuk következtében magas pozíciókat töltöttek be magában a pártban, az államvezetésben, vagy az igen fontos hírközlő szerveknél, különösen a sajtónál. Aki 1956 nyarán még mindig a hatalmon kívül volt, annak hangja semeddig sem hallatszott. Litván Józsefnek arra a kérdésére tehát, hogy hol voltak a forradalmat megelőző nyilvános vitákban a népi írók, csak azt felelhetem: sehol és mindenütt! Az október 23-át megelőző vitákban maguk a népi írók valóban nem nagyon vettek részt, annál az egyszerű oknál fogva, hogy - az egyetlen Darvas Józsefet kivéve - nem voltak a kommunista párt tagjai, a párton belül ezért befolyásuk sem volt. Távol a tényleges hatalom boszorkánykonyhájától csak a műveikből kibontakozó világnézettel és nem vitázó szavakkal voltak jelen, de azzal mindenütt, mint ez a forradalom napjaiban nyilvánosságra került programokból kiolvasható, csak éppen ismerni kell hozzá a népi írók műveit, s főleg a forradalom alatt közzétett írásaikat.

379