Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása

Ami Litván Józsefnek Illyés Gyulától vett „ízléstelen” idézeteimre vonatkozó megjegyzését illeti: ízlésről nem lehet vitatkozni.336 Nem tudom, miért találja Illyésnek az egykori körúti sajtóra tett megjegyzését ízléstelennek az én írásomban, Bibóé- ban nem, pedig ha jól emlékszem, ő is említi. Vagy miért ízléstelen, ha én hivatkozom az 1919-es viccre, s miért nem ízléstelen Jászi Oszkár Magyar Kálvária - Magyar Feltámadás című könyvében,337 ahonnét én is vettem? Jászi is - mint én is - csak az akkori politikai helyzet fonákságát akarta érzékeltetni, azt amit ugyanott konkrétebben úgy fejezett ki, hogy „a kommunista vezérkarnak legalábbis 95 százaléka a zsidóságból" került ki. Tehát teljesen közömbös, hogy Garbain kívül volt-e még más nem zsidó népbiztos is.

Tiszteletre méltó, hogy Litván József Bibó István véleményével egyezően elismeri, hogy a múltban nemcsak a keresztények vétettek a zsidók ellen, hanem a zsidók is a keresztények ellen, mert sokan vannak akik, hogy szegény Pap Károly szavaival éljek,338 „a zsidó sebek és bűnök” közül csak a sebekre hajlandók emlékezni, ami a magyar zsidóság százezreinek pusztulása után érthető is. Kár, hogy a levél írója is - talán akaratlanul - általánosít a kölcsönösen elkövetett bűnökkel kapcsolatban a nem zsidók rovására. A zsidó bűnökkel kapcsolatban „a zsidóság vagy legalábbis számos tagjá”-nak bűnéről szól, de a magyar zsidósággal szemben elkövetett gyalázatos bűnökkel kapcsolatban csak a magyarságról és nem „a magyarság, vagy legalábbis számos tagjá”-ról beszél, felelőssé téve a történtekért minden magyart. Ez az általánosítás legalább annyira elítélendő és elvetendő, mint az antiszemitáknak a zsidósággal

336 Molnár József írásában ez a mondat szerepelt Illyés Gyulától. „Közvetlenül a második világháború után Révai József irodájából jövet mondotta Illyés Gyula kissé gunyoros hangsúllyal Darvas Józsefnek és nekem: »Tudjátok, mit nem adna ez a Révai azért, ha egy urasági kocsis lett volna az apja?«” Molnár József: Harminc év után. Uj Látóhatár; 1986. 3. szám. 281. o.

33/ Jászi Oszkár: Magyar kálvária - magyar feltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. Bécsi Magyar Kiadó, 1920.

338 Pap Károly: Zsidó sebek és bűnök. Vitairat különös tekintettel Magyarországra. Kosmos Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1935.

380