Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása
MolnárJózsef331 A GORDIUSI CSOMÓ MEGKERÜLÉSE332 A romániai magyar írók nehéz sorsáról beszélgetve mondta nekem egyszer egy kiváló erdélyi író: Jó nektek, emigráns íróknak, teljes szabadságban éltek, azt írhattok, amit akartok; mégsem szívesen cserélnék veletek, mert nálatok hiányzik minden irodalom éltető eleme: a visszhang. Valóban örülhet az a nyugati magyar író, akinek írása ha nem is elismerést, de legalább ellentmondást vált ki az olvasók körében. Különösen, ha még levelet is kap, amelyben az olvasó nem „förmedvénynek” nevezi írását, hanem igyekszik észrevételeit, ellentmondó megjegyzéseit kulturált formában előadni. Ilyennek érzem Litván József régi előfizetőnk levelét, amelyben az 1956-os forradalom harmincadik évfordulójára írt cikkemhez fűz néhány megszívlelendő bíráló megjegyzést. Éppen a levél kulturált hangja miatt nem hagyhatom köszönet és részletekbe menő válasz nélkül. Litván József levelében elismeri, hogy a népi irodalom a harmincas években és azt követően a „legjelentősebb szellemi mozgalma volt a magyarságnak”, nem úgy mint egy másik levél írója, Fejtő Ferenc, aki a Nyugati magyar esszéírók antológiájában közölt önéletrajzszerű írásában a népi írókat lebecslően csak „magyar narodnyikok”331 Molnár József (1918-2009) szerkesztő, kiadó. 1938-ban a Szociáldemokrata pártba lépett be, de 1945-ben már a Parasztpártban találta meg a politikai érdeklődésének megfelelő programot. 1949-ben emigrálni kényszerült. Borbándi Gyulával, Borsos Sándorral, Vámos Imrével és Gál Mihállyal 1950-ben alapították meg a Látóhatár című folyóiratot, mely 1958-tól Új Látóhatár címmel jelent meg. A müncheni lap a magyar emigráció legszínvonalasabb folyóirata lett. Molnár a lap kiadója, szerkesztője, egy ideig nyomdai előállítója volt. 332 MolnárJózsef: A gordiuszi csomó megkerülése. Új Látóhatár, 1987. 1. szám. 121. o. 376
