Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása

koalíciós kabinet parasztpárti miniszterének. A november 2-i Irodalmi Újság hasábjain aztán megszólaltak.

A forradalom szellemi előkészítői a Nagy Imre körül csoportosult írók, újságírók és egy-két kívülálló, mint Déry, Háy stb. voltak. Ennek megfelelően ezeket börtö- nözték be, vagy kényszerítették emigrációba. A népiek közül csak Bibót ítélték szabadságvesztésre, de nem az egy napos miniszterkedéséért, hanem a november 4-e után írt memoranduma miatt.

Nagyjából helytálló, hogy a forradalom nem ismerte a zsidókérdést, ami a 2. pontban írottak alapján érthető, de úgy látom, Molnár nem éri be a zsidóságnak mind az 1919-es mind az 1945 utáni szerepének jogos bírálatával, hanem színezi azt Illyés kevéssé ízléses mondásainak reprodukálásával és a Garbai szerepét kigúnyoló 1919-es pesti viccel. (Holott volt nem zsidó népbiztos Garbain kívül is, nem is egy.) Igaz, a zsidóság, vagy legalábbis számos tagja, ezekben a sorsfordulós években sokat, súlyosat vétett, de a magyarság 25 éven át (1919-től 1944-ig) nem maradt adós, kamatostól fizetett vissza - és szinte már előre is. Ezért idegenkedem Molnár cikkének említett idézeteitől és helyenkénti hangnemétől.

A cikk költői hangulatú bevezetője és befejezése éppen tetszetőssége miatt nem idevaló. A latiumi idill, a második otthon gondtalan világa - úgy érzem — nem illik a mi bánatunkhoz.

Litván József Bécs *

*

*

375