Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Kegyelmi pillanat - Monor
vésbé divatos. A legjobb iskolák pedig egy szűk felső értelmiségi és vezetőkáder utánpótlást szolgálnak olyképpen, hogy az alsóbb rétegek gyermekei előtt gyakorlatilag be vannak csukva. Minderről hallgatnak a quasi-kultúra orgánumai. Ez ugyan nincs nyilvánosan az úgynevezett nagy tabu témák között, de aki ezt megpróbálná szóbahozni, azt felnégyelnék. De hát nem próbálja senki. Ez a legkényesebb kérdés. Az értelmiségen belül is nagy felzúdulás fogadná a tények nyers kiteregetését. Pedig bűn erről tovább hallgatni, sőt gyalázat. Ezzel a gondolattal is be kell oltani a családot; a gyermeked a tiéd, jogod és kötelességed megkövetelni, hogy úgy neveljék, ahogy te akarod. Persze e tekintetben sem a robbantást, a forradalmat, hanem a szívós munkát, a gondolkodást, a jószándékú elmék „összehajlását” javasoljuk. Ez legalább annyira fontos, mint a gazdasági reform. S aránytalanul kevesebbet töri rajta a fejét a magyar értelmiség. Ez rossz luxus. Az iskola állapotának tárgyalásával már voltaképpen felemelkedtünk abba a régióba, ami vizsgálódásunknak voltaképpeni tárgya, vagyis a magyar társadalom kulturális világának szintjére. Amikor az értelmiség ügyeiről, tevékenységéről beszélünk, először is leszögezzük, hogy egyetértünk Konrád-Szelényi fejtegetéseivel, amelyekben ezt a modern, a létező szocializmus keretei között működő társadalmunkat egy értelmiségi osztályuralom felé haladó társadalomként írják le.317 Az értelmiségről, tevékenységéről, kultúravagy quasi-kultúratermelő tevékenységéről ma csak ennek a mély és új meglátásnak a saját gondolkodásunkba építésével érdemes beszélni. Az is igaz, hogy ez az értelmiségi osztályuralom a munkásság kizsákmányolására épül. A sajátos magyar helyzet elemzésekor két dolgot kell hozzátenni Konrád- Szelényi gondolatához: 1. A fentebb vázolt kényszeregyezség, melyet '56 eltipratása után a nemzet egésze kötött, a dolog természeténél fogva azért, mert a szabadság mindig elsősorban a szellem szabadsága volt és sokkal kevésbé a szántás-vetés szabadsága, és mert az 317 Konrád György-Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. 350
