Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Kegyelmi pillanat - Monor

mialatt tehát ez a magyar magas kultúra szépen beleült a quasi-kultúra trónszékébe, végzetes esemény játszódott le az alapoknál. A magyarság elvesztette a magyar iskolát.

S hogy mennyire quasi-kultúra ez a mai, arra nézve legyen elég annyi, hogy a szellemi elitnek egy szava sem volt ehhez a szörnyű történéshez, noha ott folyt le a szeme láttára. A hatalom brutális erővel zúdult be az iskolába. Elfoglalta minden olyan zugát, amit az 50-es években még nem tudott elfoglalni. A tanítót és a tanárt olyan katonai fegyelemre fogta egzisztenciális és hatalmi fenyegetéseivel, hogy az még véletlenül se mert letérni a tanterv idegenbe vezető mezsgyéjéről. Lényegében kiveszett az a nevelő típus, aki még a saját egyéniségével, saját tartásával, példájával nevelt. A pedagógusi pálya - tisztelet a kivételnek! - megszűnt hivatásbelinek lenni. Kihalt vagy visszavonult, de legalábbis nagyon megritkult az a tanárnemzedék, amelyik annak idején egy összekacsintással is éreztetni tudta a különvéleményét a diákkai. Az iskola üzem lett, rossz üzem. Sivár üzem. És a magyar identitást száműzték belőle.

Mit lehet itt tenni ezek után? A hatalmat kiverni nem lehet az iskolából. A nyúzott, megélhetési gondokkal küzdő szerencsétlen pedagógustól patrióta heroizmust, további önfeláldozást elvárni képtelenség. Egyáltalán: a rendőr ott áll az iskolaajtóban. Március 15-én pedig kettőzött őrségben, állig gumibotban is kábítószer fecskendővel.

Ma az iskolába a magyarságot, a nyílt, demokratikus szellemet és a műveltség igényét csak a gyermek viheti vissza, a gyermek, akinek szíve lelke otthon feltöltődött.

Először is, ki kell mondani és tudatosítani kell a társadalomban, hogy ez a helyzet felelőtlenül jövőellenes. Ez a mai iskolarendszer a követelményeivel, felvételi rendszerével, státusz-szimbólumaival és persze az egész társadalom alárendelő viszonyaival nem a magyar jövő szolgálatában áll, hanem éppen azt ássa alá.

A szülőnek el kell fogadnia az iskola nevelési és egyéb elveit, még akkor is, ha nem ért vele egyet. A gyerek nem az ő gyereke többé, hanem a hatalomé, az államé, az iskoláé. Nincs szabad iskolaválasztás, mert csak egyféle iskola létezik. Legfeljebb van jobb - de kérdés, hogy az valóban jobb-e? — és van rosszabb. Van divatos és ke349