Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Kegyelmi pillanat - Monor
de ugyanakkor — éppen mert a szocializmus rengeteg ócska, rossz társadalmi betegségből mégiscsak kikezelte - a jóra, a demokráciára, az előre nézésre jobban megszervezhető lett. Hiába, hogy a nagy nihil minden mögött ott van, mégsem mindenki nihilista ebben az országban. Kis közösségek, kevesek szívéből kisugárzó jóakaratok már jobban át tudják hatni ezt a merevségéből lassan kigyógyuló népet. Talán arról van szó, hogy a mai magyarság ezzel a nagy történelmi fordulásával az eddigi hátra néző, múltba meredő voltából most mintha egy előre forduló testhelyzetet vett volna föl — de ez még csak testhelyzet. Az üres tekintet még a semmibe réved. A feladat az, hogy emelje föl a fejét. * * * Ezek után pedig nézzük a kultúrát, illetve azt a folyamatot, amelynek során ez a fentebb már elkeresztelt quasi-kultúra kialakult. Először is azokat a társadalom szerkezetében, összetételében beállott változásokat kell számba vennünk, amelyekből ez a quasi-kultúra kihajtott. A legfontosabb ebben a vonatkozásban a magyar társadalom paraszti társadalom voltának a megszűnése. A régebben a nemzet felét kitevő paraszti részarány éppen ezekben az években zsugorodott az egyötödnél is kisebb arányra. Ma kevesebb elsőrendűen mezőgazdaságból élő ember van az országban, mint budapesti lakos. Valódi paraszt pedig, amire néhány évtizede még mint nemzetfenntartó elemre hivatkozott a népi irodalom, s nem is csak az; még kevesebb. A paraszttársadalom eljelentéktelenedésével természetesen a paraszti kultúra is és a paraszti kultúrának az egész kultúrában elfoglalt helye is összezsugorodott. A folyamat feltartóztathatatlan és korral járó szükségszerűség volt. Akkor is bekövetkezett volna, ha másmilyen társadalmi berendezkedés vagy uralmi helyzet van az országban. Legfeljebb az értékpusztulás nem lett volna ilyen totális, ha mindez nem a szörnyű letipratás utáni kiábrándulásban történik. De ott történt. S így az elpusztított, szétvert, betagosított, elgépiesített régi magyar paraszti kultúra helyébe állt egy új, öntudatos - most már nem paraszti, hanem mondjuk földművelői vagy szövetkezeti - kultúra, magatartás, viszonyulás az új helyzethez. A falu nem vitte be az erkölcsét a téeszbe. Aki pedig a városba menekült a megélhetésért, aki a kétlakiság szörnyű keresztjét volt kénytelen a vállára venni, még az apját is megtagadta inkább, csak 344
