Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
PB határozat a 19-ek leveléről
sekre. Korábban abban marasztalták el az MSZMP-t és a kormányt, hogy „közömbösséget tanúsít” a határokon túl élő magyarság sorsa iránt, „nem teljesíti kötelezettségeit” jogaik védelmében. Álláspontjuk az utóbbi időben annyiban módosult, hogy a fő hangsúlyt az értelmiség „sajátos felelősségére” helyezik: a művészek és tudósok cselekvési lehetősége - hangoztatják — „nem ugyanolyan”, mint az államé, nyíltabban tudnának fellépni a kisebbségek védelmében. Ez a szemlélet visszatér a beadványban is, mely amellett száll síkra, hogy a kisebbségek kérdésében „hivatalossá kell tenni az érzékenység jogát”, s ennek megfelelően folyóiratainkban teret kell adni a nemzetiségekről való „elmélyült gondolkodás” termékeinek. A beadvány aláírói által képviselt nézetek az alkotó értelmiség szélesebb köreinek felfogását is tükrözik a magyar nemzetiségek helyzetéről és a teendőkről. Gondot okoz, hogy sokan közülük a nemzetiségi kérdést a szomszédos országokban végbemenő politikai folyamatoktól elszakítva, a magyarság problémáira leszűkítve közelítik meg, és hajlamosak a nemzetiségi politikában bekövetkezett torzulásokat a szocializmus politikai rendszerének fogyatékosságaira visszavezetni. Figyelmen kívül hagyták a Magyar Népköztársaság cselekvési lehetőségeinek korlátáit, nem érzékelik azt, hogy a szomszédos országok nemzetiségpolitikai gyakorlatának nyilvános bírálata hazánk elszigetelődését vonná maga után a szocialista közösségen belül, de szélesebb értelemben is, alapul szolgálna olyan gyanúsítások számára, hogy a Magyar Népköztársaság nem fogadja el a második világháborút követően létrejött határokat. Az irodalmi élet egy része hosszabb ideje úgy érzi: véleményük, javaslataik itthon nem rendelkeznek fórummal, nincs befolyásuk az intézmények működésére; a „sors- kérdésekkel” foglalkozó publicisztikai írásaik visszhangtalanok maradnak, vagy éles elutasításban részesülnek a párt részéről. A kisebbségek helyzetét érintő fellépéseikben ezért együttműködés kialakítására törekedtek a nyugati magyar emigrációval, sőt bizonyos akciókban egységfrontot alakítottak ki a hazai ellenzéki-ellenséges csoportokkal is. A nemzetiségi kérdés kapcsán a szélesebb közvéleményben is fokozódó aggodalom tapasztalható, főleg az erdélyi magyarság helyzetét illetően. Növekszik a nacionalista indulatok terjedésének veszélye, amit az imperialista propaganda tudatosan is szít. A Magyar Népköztársaság cselekvési lehetőségei tekintetében sok a félreértés és 332
