Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Csoóri szilenciuma

A háború után ezért a döntésért bűnhődik irgalmatlanul, vagyonelkobzással, kitelepítéssel és ráadásul teljes jogfosztottsággal. Holott ez ugyanúgy nem az ő döntése volt, mint az elszakadás. Sodródott ide-oda tehetetlenül. Vagyis mindent összegezve: a tehetetlenségre kárhoztatott szlovákiai magyar kisebbséget úgy kezelték, mint a cselekvő bűnöst.

Janics Kálmán e téren is meghökkentő adatokkal szolgál. Európai statisztikákat hasonlít össze a háborús büntetésekről. Összesítéseiből megtudjuk, hogy a legtöbb háborús bűnös a szlovákiai magyarok közül került ki. Százalékosan több mint Hitler és Mussolini országából, több mint Magyarországról, Franciaországból. Már-már azt várhatná az ember, hogy föláll valahol egy őrült statisztikus, és a bűnösök arányszáma alapján bizonyítani kezdi: a második világháborút a csehszlovákiai magyar kisebbségek robbantották ki.

Duray Miklós abban az évben született, magyar kisebbségi sorba, amikor a háború végeztével a szlovákiai magyarok megszámoltatása elkezdődött.

Kisebb-nagyobb hullámzásokkal ez az elszámoltatás azóta is folytatódik. Életének ez volt eddig a közege, mint eszkimónak az egyhangú, kemény hóvilág. „Nyolc évig állandóan útrakész állapotban voltunk" - emlékszik vissza a gyerekkorára. A negyvennégyben ládákba rakott holmijaikat csak az ötvenes évek elején merték kicsomagolni. A hitleri és sztálini világ idegbénító otthontalansága és félelme támadt föl - vagy inkább folytatódott? - a szlovákiai kisebbség életében. Támaszt ezúttal sehonnan se remélhettek, mivel a párizsi békeszerződés a nemzetiségek ügyét kizárólagos belügynek nyilvánította. 1946-ban a Magyar Kommunista Párt, méghozzá Rákosi Mátyás szavaival tiltakozott a magyarok erőszakos kitelepítése ellen. Egy csehszlovák újságíró azonban, a be nem avatkozás elvére utalva, azt válaszolta Rákosinak, hogy „minden magyar, aki a szomszéd államokban marad Magyarország határain kívül, abban a pillanatban a legkártékonyabbá válik az egész magyar nemzet részére, mihelyt Pesten törődni kezdenek vele".

A be nem avatkozás „szent elvének” a jóváhagyásában mindkét Európán kívüli nagyhatalmat komoly felelősség terheli: Amerikát és a Szovjetuniót egyaránt. Az elsőt a jóhiszemű dilettantizmusa, a másodikat a harsány és ígéretes, de hamisításon nyugvó internacionalizmusa miatt. Bedel-Smith amerikai küldött az 1946-os párizsi

257