Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Csoóri szilenciuma

intézkedés megjelenik az országos lapokban, de ugyanakkor a nemzetiségi vidékekre megérkezik az „éjszakai” utasítás is. Ezt azonban csak a beavatott pártvezetők és rendőrségi emberek olvashatják el titokban. Láttamozniuk kell, hogy olvasták, és utána visszaküldeni. Természetesen ezek a suba alatti utasítások az erőszakos asszi- milálódás legidőszerűbb kiskátéi. Sokáig azt lehetett hinni, hogy ezek a titkosrendőrinek mondható módszerek csak a romániai magyarok megtörésében, szétzülleszté- sében fedezhetők föl. A hit tévesnek bizonyult. A szlovákiai magyartalanítás, jogfosztás - a háború utáninál ugyan rejtettebben, de pontról pontra haladva hasonló eltökéltséggel folyik. A szocializmus vívósisakja alatt a Trianon utáni kisantantos összepillantások cinkosságát figyelheti meg szomorúan az ember.

Az 1919. május 20-i jegyzékében Csehszlovákia küldöttsége a következőket ajánlotta föl a párizsi béketárgyaláson: „A csehszlovák kormány szándéka az, hogy ezt az államot úgy szervezze meg, hogy ez a nemzetiségi jog alapjaként azokat az alapelveket fogadja el, amelyek a Svájci Köztársaság alkotmányában találhatók: azaz, szándéka az, hogy a Csehszlovák Köztársaságtól egy Svájc-jellegű államot alakítson, természetesen Csehország különleges viszonyainak a figyelembevételével... Egy rendkívül liberális rendszer fog létrejönni, amely a svájcihoz nagyon hasonló lesz."

A nagyhatalmak elhitték, mert el akarták hinni Beneséknek ezt az ígéretét. Tagadhatatlan, hogy a területgyarapító Csehszlovákia jóval demokratikusabb rendszerű ország volt, mint a területet vesztett Horthy Magyarországa. Nagyvonalúságához és liberalizmusához mindenekelőtt épp történelmi nyeresége segítette hozzá.

De hogy sem a nagyvonalúság, sem a liberalizmus nem vált az újonnan megszervezett köztársaság szilárd erényévé, ezt a második világháború, de még inkább a háború utáni időszak pőrén megmutatta:

Janics Kálmán felbecsülhetetlen értékű könyvéből, „A hontalanság éveiből”, tételről tételre elénk tárni a hamisítások végösszege: a csehek liberalizmussal álcázott nacionalizmusa, amelyet az önállóságra törő Szlovákia igyekszik „ellenpontozni”. A később Hitlerrel együtt lépő Tiso Szlovákiája.

A szlovenszkói kisebbségnek adódik egy olyan történelmi pillanata, amikor Horthy Magyarországa és Tiso Szlovákiája között választhat csupán. Természetes, hogy Horthy Magyarországát választja.

256