Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Tiszatáj megrendszabályozása
Tiszatáj jól, marxista módon válaszol meg bármilyen kényes kérdést, személyesen eljövök és gratulálok Vörös Lacinak. Ami könyvben jelenik meg, az a könyvkiadás amorf mezőjébe kerül, megint más a folyóiratközlés. Én önkritikát gyakorolok: az Irodalmi Osztály mondhatta volna, hogy vigyázzatok lengyel-ügyben. Nem mondta. De nem ez a lényeges. Igaz az is, hogy a PB-határozat hosszan jött. VÖRÖS LÁSZLÓ: szabadságát megszakítva ment el a tájékoztatóra, de a lap átfutása 2 hónap. TÓTH DEZSŐ: egyébként a szerkesztés nem is igyekezett megérteni, miről van szó. Minden utólagos kérdésed a telefonban olyan ügyekre irányult, amikről a fő- szerkesztői értekezleten világos szó esett. Ha tehát az értekezlet után mégis kérdezel, világos, hogy azt hiszem, olyant kérdezel, amiről nem esett szó. Amilyen hiba volna ezt túldimenzionálni, olyan kötelesség ezt a szűk területet alaposan megvizsgálni. Egy pörsenés a kézfejen a közérzetemet nem befolyásolja lényegesen, de ha bőrgyógyász vagyok, másként kell megközelítenem. Az pedig nem érv, hogy én nyugodt vagyok. Az, hogy „majd megvárjuk a közgyűlést”. Ez azt jelenti, hogy addig nem vagy hajlandó tárgyalni, és utána lássuk, mi lesz. Egyébként meggyőződésem, hogy a közgyűlés felelős és jó lesz.264 SEBE JÁNOS: Úgy érzi, hogy a szerkesztőséggel való kapcsolat megköveteli, hogy nyíltan beszéljen az ápr. 28-i PB-határozat végrehajtásának fáziskéséséről. Mert sem országosan, sem megyénként nem voltak a szaktárcákra vetített tervek: ez a mi felelősségünk. Jogos a főszerkesztőnek ama felvetése, hogy a számonkérés ezért utólagos. VÖRÖS LÁSZLÓ: Másról. Reméli pl, hogy mondjuk: az Új írást hasonló elvek alapján fogják értékelni, a PB-határozat számonkérésekor. 264 Tóth Dezső várakozásával ellentétben a közgyűlés valójában áttörést hozott. Csoóri kemény hangú és meghatározó beszédet tartott. Később a „konszenzusfelmondó” beszédnek titulálták ezt, mivel Csoóri az írók nevében éles bírálatban részesítette az Aczél György által az 1960-as években meghonosított, különalkukra épülő kultúrpolitikát. A választások során a nemzeti demokraták nem fogadták el az előre beterjesztett javaslatokat és végül az írószövetségen belül változásokat tudtak gerjeszteni. Más kérdés, hogy a hivatalos jelölttel szemben megválasztott Hubay Miklós a következő években nem tudta/akarta kihasználni a szövetség megnövekedett befolyását. 208
