Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A Tiszatáj megrendszabályozása

ugyanez 2-3 év múlva megjelenik. Ami jó, de ez sem vall éppen következetességre. A főszerkesztői értekezleteken a Tiszatájjal kapcsolatban mindig voltak konkrét észrevételek, de ideológiai hibát 1978-79-ben nem tett szóvá senki, idevéve a szóbeli fórumokat, de még E. Fehér Pál megnyilvánulásait is. 1980-81-ben aztán összesűrűsödtek a dolgok. Pozsgay elvtárs még kulturális miniszterként tette szóvá a „Csoóri- ügyet”, de egészen más hangsúlyokkal, mint Tóth Dezső.259 Ez most furcsa, Tóth elvtársat hallgatva. Arra mutat mindez, hogy odafont az irányításban sincsen összhang. /TD az irányítás nevében beszélt/. Az a kérdése, hogy a művelődéspolitikai vezetés nem gondolkodott-e el még azon, hogy csak a szerkesztőkben és az alkotókban van-e a hiba? Nem arról van-e szó, hogy lent a tömegek /alkotók, szerkesztők, olvasók/ másként értelmezik a szocialista demokrácia gyakorlatát, mint a művelődés- politikai vezetés egy része? Az utóbbi nem okoz-e kárt? O nem érzékeli azt a művelődéspolitikában, hogy képes lenne az önkritikára. Ha a Tiszafáját a lengyel összeállítás miatt felelősség terheli miért nem jelezték a figyelmeztetést a tervek nyomán? A kérdések érdemi megbeszélését a főszerkesztői értekezleteken nem tartja lehetségesnek. Laptervek, konszolidációs anyagok: a PB-határozat április végén született, megismertetése pedig július végén történt. Miért kellett 2 hónap ehhez?

Miért kérik számon a nem-alkalmazkodást? A rugalmasságot? Vajon nem kellett volna először fönt nagyobb sebesség, és csak ezután a számonkérés? A helyi jellegről: ma 39,3% a helyi anyag /szerző vagy téma/. A 40 %-ot reálisnak, elégnek tartja. Fenntartja, amit Koncz elvtársnak megírt: a Tiszatáj minden tárgykörben minden olyan helyi szerzőt /az egy Péter László kivételével, aki nem hajlandó erre/, aki minőséget ad, foglalkoztat. Mocsárnak: igaza van, ő is úgy érzi, hogy fölösleges pánik- hangulat van, és fél az irodalompolitika kapkodásaitól, rossz lépéseitől. Foglalkozik-e a vezetés szerkesztőségek sajátos helyzetével? Nem mindenben a művelődéspolitikának, és nem mindenben az íróknak van igazuk. Nagy várakozással tekint az Irószö259 Pozsgay Imre több főszerkesztői értekezleten elismerően nyilatkozott a Tiszatájról. Ugyanakkor Pozsgay minisztersége alatt éles ellentétben állt Tóth Dezsővel. Többek között Tóth Dezső akadályozta meg, hogy Bíró Zoltánt Pozsgay kinevezhesse a minisztérium sajtóosztálya vezetőjének. Vörös László tudott az ellentétről, ezt használta ki hozzászólásában.

204