Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Tiszatáj megrendszabályozása
TÓTH DEZSŐ: sem le-, sem pedig túlbecsülni nem szabad az ideológia jelenségeit! MOCSÁR: pedig Vörös Laci most többet kapott, mint az összes főszerkesztők. A Koránból idéz: a tiltáshoz csak elhatározás kell, de a megengedéshez bölcsesség is! ANNUS JÓZSEF: A Csoóri-ügyről csak annyit, hogy mi azt a Csoóri Sándort közöljük, akit Tóth Dezső akadémikus a Magyar Tudományos Akadémia székházában minősített, és akiért felelősséget érzünk, azért, hogy megtartsuk, ne engedjük szét- roncsolódni. VÖRÖS LÁSZLÓ: Tóth és Agárdi elvtársak megjegyzéseihez kénytelen ténybeli kiigazításokat fűzni. A telefonba nem mondta, hogy nem utazik fel Pestre megmutatni az anyagot. Tóth elvtárs mondta, hogy neki már nincsen ideje megnézni. A lengyel ügy a főszerkesztői értekezleten nem a főreferátumban, hanem Szerdahelyi István kérdése nyomán, esetlegesen merült fel: a lengyel kérdés nem volt központi. Más: a lapterveket minden felelős fórum megkapta és elfogadta. A lapértékelésen sem hangzott el figyelmeztetés, hogy a lengyel ügyben vigyázni kell. Miért nem szólt ő az értekezleten? Nyomásra készen állt a lap. Papp Lajos sokkal későbbi anyagok ügyében kérdezett. Vörös nem tartotta alkalmasnak az értekezletet annak megtárgyalására, mit közöl a Tiszatáj. Agárdi Péternek is időben szólt. Az anyagból öt verset kivettek, sorokat hagytak el, erre tanúkat is tud állítani. A telefonba világosan elmondta a tartalomjegyzéket, tételről tételre Tóth elvtársnak, aki azt mondta, hogy közölje a főszerkesztő saját felelősségére, mert ő /TD/ utazik Krakkóba /enyhe derültség/. TÓTH DEZSŐ: de ettől még megmutathattad volna a KB-ben, az Irodalmi Osztályon, a megyei pártbizottságon; Koncznak. VÖRÖS LÁSZLÓ: miért nem szól ő hozzá az értekezletekhez? Mindig rossz szájízzel jön el az értekezletekről, mert ott rendszer nélküli a tájékoztatás, holott a teljes egészben való látás a marxista gondolkodás alapeleme, gondos hibalajstrom, kisszerű mericskélés hangzik el. Mindig arról van szó, ami nem tetszik, hogyan egyeztethető ez össze azzal, hogy a párt bízik a tömegek nevelhetőségében? Ha valahol 98 % jó, 1,5 % vitatható, 0,5 % a hiba, mindig a 0,5 %-okat gyűjtik ki, elemezgetik. Egyoldalúság. Vajon nem defenzív kultúrpolitika-e ez? Fortélyos félelem igazgat és a tömegek lebecsülése. Van; ami a lapban hiba, meg is kapják a magukét miatta, aztán 203
