Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Bibó emlékkönyv
ügyi Hivatal egyes eljárásait bírálja /Éliás József/, egy szociológiai leírás, amely a mezőgazdasági nagyüzemekben nem, csak a kisgazdaságokban lát megújulásra képes alternatívát /Juhász Pál/, valamint egy, az atomerőműveket ellenző „környezetvédő” eszmefuttatás, amely „emberi méltósággal összeférhető”, „mindenki által alkalmazható” technikáért száll síkra /Endreffy Zoltán/. Két, az előzőekben már említett irodalmi igényű visszaemlékezés — Szántó Piroskáé és Vas Istváné - a kötet mítoszteremtő funkcióját erősíti. Szántó Piroska felvillantja Bibó arcképét a 45 előtti Szocialista Művészcsoport egyik műhelyében, majd államminiszterként a parlamentben töltött néhány novemberi napját, amikor Bibó a „Felelős Magyar Minisztérium” egyetlen, posztján és hivatalában maradt tagjaként „két napig a büfében száradó süteményt ette, s fotelekben aludt”, majd — mikor a szobájába lépő szovjet tiszt megjelenése végképp abszurddá tette a helyzetet - kisétált bántatlanul a kapun. Az ez után történtekről szólva Vas István így ír: „A helyreállított Rend legendás vasöklének csapásai közben talán semmit sem éreztem olyan képtelenségnek, mint hogy ezt a politikai becsvágy, bármiféle hiúság vagy feltűnési viszketegség nélkül való, szelíd férfit is képesek voltak börtönbe csukni. Több mint húsz év távlatából visszatekintve azonban a vasöklöt irányító ítélkezésnek - és végrehajtásnak - inkább a nagylelkűségét csodálom. Mert ha már nem tehettek mást, mint hogy Bibó Istvánban ellenséget lássanak, nála veszélyesebbre nem találhattak: neki gondolatai voltak. Akárhogy is esett, ma már minden szempontból szerencsésnek tarthatjuk, hogy hitvalló létére vértanúságra mégsem kényszerült.” Csoóri Sándor, Képes Géza, Petri György és Tornai József versei több-kevesebb politikai töltettel, a líraiság eszközeivel közvetítik Bibó melletti kiállásukat, és Bibó István sorsáért - áttételes, de félre nem érthető utalásokkal - a szocialista rendszert teszik felelőssé. 6. Említettük, hogy szerepelnek a kötetben Bibó Istvánhoz mértéktartással viszonyuló, a kötet ellenzéki politikai mondanivalójától mentes - irodalom-, történettudományi és művészettörténeti témájú - szaktanulmányok. Niederhauser Emil, Szűcs Jenő, Fügedi Erik, Granasztói György, Oltványi Ambrus, Csűrös Miklós, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Kiss Ferenc, Németh Lajos, Beke László és Bertalan László írásai sorolhatók ide. Ezeknek az írásoknak a 185
