Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A Bibó emlékkönyv

szaktudományi jellegű mondanivalójára nem térünk ki — több, a maga nemében értékes tanulmány található köztük. Ami itt kiemelésre kívánkozik, az az, hogy a felsorolt szerzők írásai közül jónéhány tartalmaz a párt politikájának és kultúrpolitikájának elvi és gyakorlati kérdéseit érintő kritikai észrevételeket, mégpedig többnyire konstruktív szándékkal, a szocializmus ügye iránt elkötelezett nézőpontból megfogalmazva. Bírálják pl. a demokratizmus érvényesülését lelassító,kontraszelektív társadalmi mechanizmusokat, s általában is hangot adnak annak a meggyőződésüknek, hogy a szocialista demokratizmus mechanizmusai és intézményes keretei nem fejlődnek, illetve lassan, késedelmesen alakulnak /Beke László, Fekete Gyula, Kiss Ferenc/. Egyrészt leszögezik, hogy „épeszű embernek nem jut eszébe, hogy visszacsinálja, ami történt”, de ugyanakkor állítják, hogy a nyitottság, a tartalmi korszerűsödés a szocializmus életképességének életfeltétele. „Üvegházi viszonyok között - írja Fekete Gyula - nem óvható meg a forradalmi gondolat az elsorvadástól.” Éppen e meggondolás alapján - írják - az ellenzékkel is vállalni kell a vitát; korlátokat csak a szélsőséges, reakciós szellemű és külpolitikai érdekeinket sértő megnyilatkozások elé szabad állítani. Ezekből az írásokból is kitűnik, hogy a társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó és a humán értelmiségi réteg egy nem jelentéktelen részének rossz a közérzete. Ügy érzik, hogy kultúrpolitikánk nem veszi számításba alkotó erejüket, nem vonja be őket a társadalmi döntések előkészítésének és érvényesítésének folyamatába; Kodolányi Gyula megfogalmazásában: „ezer jel mutatta meg nekünk, hogy igazából nincs szükség ránk mint alkotókra és gondolkodókra”. Pedig - szól Németh Lajos megfogalmazása - „a társadalomtudomány nem elvont szaktudomány, hanem a társadalmi és nemzeti önvizsgálat eszköze; nem pusztán tény-, hanem értéktudomány is, amelynek célja a társadalmi önkontroll szorgalmazása és segítése”. A Bibó emlékkönyv ezen írásai részben ugyanazt a rossz közérzetet tükrözik, amelyről a Politikai Bizottság 1980. december 9-i ülésére beterjesztett jelentésünk is említést tett. Erre a problémára, e rossz közérzet összetevőinek és okainak elemzésére a Bibó- emlékkötettől függetlenül, a Politikai Bizottság határozatának megfelelően szélesebb összefüggésben kell visszatérni.

7. A Politikai Bizottság számára készült jelentésünkben is felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Bibó emlékkötet minőségileg két vonatkozásban is újat jelent az ellenzé186