Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Bibó emlékkönyv
demokrácia hiánya, paternalizmus/ okfejtése mélyebb, sőt helyenként elfogadható elemeket is tartalmaz. O ugyanis eljut addig, hogy figyelembe veszi a magyar társadalom által követett gazdasági reformpolitikát, elismeri országunkban a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésének távlati lehetőségét, s nem áll szemben az értelmiségnek a hatalommal megkötött „kompromisszumával” sem, de hiányolja azokat a magatartási normákba beépülni tudó ideológiai rendszereket — mi így mondanánk: a szocialista közösségi tudat erőteljesebb jelenlétét -, amelyek az összgazdasági érdekek és az egyéni magatartásmódok közötti közvetítést megteremtenék, s e hiány értelmében beszél legitimációs válságról. 5. A kötet fő szervezőinek ellenzéki politikai mondanivalójú fő vonulatához szo- rosabb-lazább szálakkal különböző melléktémák kapcsolódnak. Politikai szempontból valamilyen értelemben ezek mindegyike problematikus. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze. Első, legszorosabb szálakkal az 1956-os perújrafelvételhez kapcsolható - de a Bi- bó-mítosz megteremtésében is elöljáró - íráscsoportot a volt börtöntársak egy részének /Mérei Ferenc, Göncz Árpád, Hegedűs László, Báli Sándor/ emlékezései képviselik. Áttételes mondanivalójuk az, hogy végletes ellentmondás volt a börtönbüntetésre ítéltetés és Bibó István derűs, kiegyensúlyozott és segítőkész jelleme, oknyomozó tudósi magatartása között, következésképpen elzárása értelmetlen abszurditás. A nemzet fogalma, sorsa, s ezzel együtt a határainkon túl élő magyar nemzetiségek kérdése a kötet több írásának képezi tárgyát. Nem említjük itt most azokat, amelyek a történettudomány eszközeivel, a sajátos közép-kelet-európai, illetve keleteurópai társadalomfejlődés problematikájába beágyazva, tárgyilagosan közelítik meg e komplex problémát /róluk később még szó lesz/. Korántsem a tárgyilagosság mozgatja azonban azoknak a tollát, akik a trianoni és párizsi békeszerződésekről, s azok következményeiről, valamint a nemzetiségi kérdésről fejtik ki nézeteiket /Kiss Gy. Csaba, Kovács István, Duray Miklós/. Mindegyik írás éppen Bibó szellemiségétől távolodik el, amikor nacionalista elfogultságokra nacionalista elfogultságokkal válaszol. Kiss Gy. Csaba a nyelv- és kultúrnemzet eszményének alapján állva román és szlovák szerzőktől idéz területi igényeket kifejező állításokat. A Pozsonyban élő Duray Miklós a politikai pluralizmusban véli fölfedezni a nemzetiségi kérdésnek is a 183
