Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Bibó emlékkönyv
alternatívák realitását, abban a legtöbben megegyeznek, hogy - gyakorlati veresége ellenére - az őáltala képviselt gondolkodás és magatartás volt a történelem erkölcsi győztese. Azt a tényt, hogy Bibó /akár a külső körülmények hatására, akár, később, saját elhatározásából/ „nem integrálódott a rendszerbe”, úgy értelmezik, hogy az elméletileg megalapozott, felelős politikai gondolkodás és magatartás és a nyugateurópai mértékkel mért demokratikus államvezetés összeférhetetlen a Közép-Kelet- Európában kialakult - mély történeti gyökerekre visszanyúló - torz társadalomfejlődéssel és a hatalmi gépezet itteni mechanizmusával. A Bibó-féle értelmiségi attitűd és életút az ellenzék számára azért látszott mintaszerűvé emelésre alkalmasnak, mert egyfelől vannak kapcsolódási pontjai a szocialista fejlődés eredményeit elismerő, de a kialakult viszonyokkal szemben konstruktiven kritikus magatartással, másfelől az értelmiség teljes gondolkodási és magatartásbeli autonómiáját valló, de nem ellenséges beállítottsággal is, s így alkalmas különböző értelmiségi rétegek látszólagos egyetértésének kialakítására. » Bibó személyének a hagyományteremtés, az „őskeresés” céljából történt kiválasztásában ugyanakkor nem kevésbé jelentős az a tény sem, hogy egyrészt életútja a legutóbbi évtizedek történelmének olyan sorsfordulóihoz kapcsolódik, amelyekről az ellenzéknek is van mondanivalója, másrészt elméleti-társadalomtudományi munkásságában olyan témákat érintett /a kelet-európai államok fejlődési sajátosságai, a demokrácia kérdése, a nemzetiségi kérdés stb./, amelyek ma is kétségtelen aktualitással vethetők fel. A bibói magatartás és életmű vizsgálata az ellenzéki szerzők felfogásában az egész 1945 óta megtett történelmi út megkérdőjelezésével, elutasításával párosul. A bibói alkat és gondolkodásmód gyakorlati kiszorulását, perifériára kerülését a hatalomra került kommunista párt „voluntarista” taktikájának, valós érdekeket és tömegméretű politikai-pszichológiai folyamatokat ignoráló manőverezéseinek, esetenként pedig a szovjet nagyhatalmi politikának a számlájára írják. De nemcsak az elvszerű értelmiségi különállás magatartásbeli mintájához, hanem a szocialista fejlődés elutasításához is Bibó Istvántól igyekeznek érveket meríteni. Tanulmányaiban Bibó széles körű történeti, jogfilozófiai, államelméleti és más tudományokból származó apparátussal ír le és elemez témájukban ma is többé-kevésbé aktuális történelmi-politikai jelenségeket és folyamatokat. Kategóriarendszere, ok175
