Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Elváló utak

Az aláírók többségében csak a beszélgetések során tudatosult, hogy manipulálták őket. Túlnyomó részük meg volt győződve arról, hogy „akinek a beadványt címezték, az kapja meg”. A „szervezők részéről történő inkorrektségnek” minősítették azt, hogy a nyilatkozatot külföldre juttatták, s ezt „elhallgatták” előlük.

E csoportban az aláírók meglehetősen élesen elhatárolják magukat „más politikai ellenzékiségi aláírókkal való közösségvállalástól”. Többen tettek ilyen tartalmú írásos nyilatkozatot, illetve latolgatják annak lehetőségét. A beszélgetők egy része felajánlotta, hogy nyilvánosan írásban is kiáll a politikai vezetés mellett. A megkérdezettek többsége ugyanakkor morális okok miatt nem kívánja visszavonni véleményét.

3. Az aláírók másik — kisebb — csoportja az aláírási akciót hazai viszonyaink és belpolitikánk bírálatának is szánta. Különösen a szocialista demokrácia korlátozottságát és tájékoztatási rendszerünk merevségét, bátortalanságát kritizálták.

Többen felhívták a figyelmet a „vezetők és vezetettek”, a „hatalom és az állampolgár közötti kapcsolat” zavaraira, arra, hogy bár megvan a személyes bizalom a vezetés iránt, de ez a demokratizálódási folyamathoz kevés. Többen beszéltek arról, hogy az utóbbi években a „demokratizálódási folyamat megtorpant”, a politikaiállami vezetés „kiskorúnak tekinti az állampolgárt”. Tájékoztatási rendszerünket főleg vezető értelmiségi körökben érte bírálat, mondván: ,„ha a politikai vezetés nem félne a nyilvánosságtól, ha nem lenne annyi torzulás a tömegkommunikáció eszközeiben, akkor talán ezekre az aláírásokra sem került volna sor”. Néhányan egészen nyersen megfogalmazták: „tájékoztatási rendszerünk alkalmatlan arra, hogy az a vezetők és vezetettek kapcsolatát helyesen tükrözze”. E csoportban többen kifejtették: aláírásokra az késztette őket, hogy véleményük kifejtésére nem nagyon látnak módot és lehetőséget, „a legális demokratikus fórumok formálisak, nem közvetítenek valódi véleményeket”. Többen hiányolták, hogy nincs olyan fórum, ahol politikai vezetők kisebb értelmiségi csoportokkal nyíltan beszélgethetnének országunk gondjairól.

Az aláírók többsége ebben a csoportban sem volt hajlandó elismerni akciójának károsságát, illetve végiggondolni annak bel- és külpolitikai konzekvenciáit. Cselekedeteiket általában nem tekintik alkotmány- és törvényellenesnek, hiszen „egy állampolgárnak joga van vezető párt- és állami szervekhez levelet írni”. Annak külpolitikai

164