Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Elváló utak

vonzatáról úgy nyilatkoznak, hogy „az aláírás végső soron a szocialista egységet szolgálja”.

4. Az aláírók egy része számolt ugyan a nyilatkozatok külföldre juttatásával (még azzal is, hogy a SZER is hozzájut), de remélték, hogy elsődlegesen kommunista vagy baloldali lapokban kap nyilvánosságot. Megszorítások nélkül csak egy elenyésző kisebbség fogalmazott úgy, hogy a petíció külföldre juttatását „nem tartja rossznak”. Egyrészt azért, mert „így biztonságban van az aláíró - esetleg az akciót elhallgatják a magyar szervek”, másrészt a „tiltakozás hatásának elérése érdekében” tartották ezt szükségesnek.

5. A Bence-Kis-Kenedi által írt nyílt levelet, amely a Le Monde-ban jelent meg, az aláírók túlnyomó többsége nem ismerte. Itt mutatkozott meg legerőteljesebben az, hogy az aláírók jelentős része elhatárolja magát az aláírást szervezők külön politikai céljaitól, nem értenek egyet a párt 1956 óta folytatott politikája egészének elvetésével, illetve megkérdőjelezésével. Nagyjából hasonló arányban vannak a „kételkedők”, illetve akik azt vallják, hogy a nyílt levélben „vannak igazságok, de sok ostobaság is”. Figyelmet érdemel, hogy az így csatlakozók főleg a „csehszlovákiai magyar kisebbség sorsáról” írottak miatt találják elfogadhatónak a nyílt levelet.

Mindössze 10-15 aláíró vállal közösséget a szerzők szándékaival, és ért egyet a nyílt levéllel. Ezek általában egyetértenek azzal is, hogy a külföldi szervek az akciót ellenséges cselekedetre felhasználják.

A beszélgetések tapasztalatai azt mutatják, hogy a PB e kérdésben két hete kialakított álláspontját nem szükséges módosítani. A levonható tanulságokat - köztük amelyek a politikai vezetés és az értelmiség kapcsolatára vonatkoznak - a napi munka menetében kell hasznosítani.

Kornidesz Mihály *

*

*

165