Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Egy könyv kálváriája

Hogy ki milyen jó szocialista - azaz egyáltalán szocialista-e, az közelről azon mérhető: gyengíti, erősíti-e azt a szőkébb közösséget is, amelybe tartozik; életvédő és életadó közösségnek ismerve el a nemzeti, azaz anyanyelvi keretet. Vagyis, ha természetesnek érzem s így igényt tartok arra, hogy a közösségem ezer dologban valamiféle védőváram legyen, jómagam hozzáállok-e közös jogaink védelméhez? Amikor azok az örök emberi jogok is egyben! E körül nem lehet nézetkülönbség. De vállalod-e vajon te, a szellem embere a magad szerszámaival, vállaljuk-e mi mindnyájan legalább a gondolat eszközeivel a - dörömbölést? Ezekért a jogokért legalább? S köte- lességünk-e? Természetesen, ha legalább kettőig számolunk. Hol nincs joguk a négereknek villamosra sem fölszállni? Ahol még ennyiért sem dörömböltek. S mi a következő fok, ahol a nép az ellen, hogy tilos saját városában a saját nyelvén egy szót kiáltania, egy hangot sem ejt? Kitiltják őt magát is a városából. Aztán az emberi élet minden területéről; végül magából az életből. Mert az az ajtó nem is ajtó, és a minotaurusz kijár a barlangjából. ”

Végezetül lapozzunk bele az utolsó tanulmányba. Ismerő^ az írás, a Magyar Nemzet 1977 karácsonyi és 1978 újévi számában látott napvilágot. Címe: Válasz Herdernek és Adynak. Illyést a tanulmány megírására részben Kolozsvári Grand- pierre Emil cikke sarkallta, amely 1977 nyarán a Kortársban jelent meg és amely a herderi jóslattal és Duna-völgyi vízióval foglalkozott. Illyés nemcsak a herderi látomásra válaszol, hanem az Adyéra is. Aki maga sem jósolt olyan sötétet, mint amit haldokló szemével látott. Nemcsak népe egén, de földjén is. Illyés szerint:

„A marxista pártok, elől az akkor még élő Lenin pártjával, történelmi bűnnek nevezték azt a békediktátumot, amely a magyar anyanyelvűek közül minden harmadikat - összesen több mint hárommillió lelket - más államba helyezett. Az Ady rémálmaira rálicitáló idő a Baltikum-Adriatikum közti népek nemzeti egybeállásának ideje. Ez három darabból, az négyből; van, amely még több darabból forr vagy szer- kesztődik össze. A magyar anyanyelvű közösség darabokra tört. Ilyen megrázkódtatás történelme során egyszer érte ezt a népet. Mohács után, amikor épp ily módon szakadt három részre.

A számokkal mérhető meggyengülésnél szinte katasztrófálisabb lett, ami a nemzeti tudatot érte. Szellemi összetartó erő - a közérzés kohéziója - nélkül nincs nemin