Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Egy könyv kálváriája
Szellem és erőszak. Válogatás az író odahaza javarészt már megjelent tanulmányaiból. Az Illetékes Hivatal közbelépése már ezért is érthetetlen. Hiszen túlnyomó többségükben Magyarországon már megjelent írások újabb kinyomtatását akadályozta meg. Még egy megjegyzés: az idézetek összeválogatásánál nagy gonddal ügyeltem arra, hogy ne törjék meg a gondolatmenet, és az író eszméi megcsonkítás nélkül kerüljenek az olvasó elé. Már a tanulmánykötet előszava elgondolkoztató: „Az itt következő időszerű írásokban egy-egy gondolat és adat többször is fölmerül. Nem elégszer. Könyvnélkülire való leckék. Keserűek: de jó okulásra. Aggasztó is lehet, ha az, ami időszerű, tartóssá válik. Hasznos tehát az írásmű, amely saját időszerűsége ellen irányul. Ezek az írások mind azt célozzák; a tartós béke nem könnyű kimunkálása szolgálatában.” E bevezető sorok és az utána következő, 1945-ben írt vers, (A Duna fiaihoz) olvasása után már pontosan tudjuk, miről szól a tanulmánykötet. A mottóul választott vers néhány sora erről árulkodik: Uraink mindünket egyformán tiportak s örökösük egyenes ágon az, aki még ma is tiporna! Semmi kétség: a tanulmánykötet a Duna-völgyi dráma freskóját rajzolja elénk. A Duna-völgyi népek közös szenvedéseit, gondjait. Egymás megismerésének, tiszteletének imperatívuszát, és a békés jövő kimunkálásának lehetőségeit. Valóban időszerű olvasmány. Valóban könyv nélkülire való lecke. Az első nagyszabású tanulmánynak, amely megragadja figyelmünket, ez a címe: Három levél. Voltaképpen csak a második Illyés Gyula műve. Az elsőt és a harmadikat Sziklay László, a jeles irodalomtörténész intézte az íróhoz. Az elsőben Sziklay egy találkozásra és vitára utal, amely a budapesti csehszlovák követségen lobbant fel, Illyés és Ctibor Stitnicky között. Illyés 1966 novemberében, Tihanyban írta válaszát. Ctibor Stitnicky meghívta a csehszlovák nagykövet nevében a követségen adandó fogadásra. Két napig gondolkodott: elmenjen-e. Miért? És most idézzük Illyést: 131
