Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Egy könyv kálváriája

Egy könyv kálváriája

Az előbbiekben említett engedékenyebb szemléletnek egyik nagy visszhangot keltő fejleménye volt Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynalcímmel, a Magyar Nemzet 1977. karácsonyi és 1978. januári első lapszámában megjelent írása. Az esszé a trianoni békeszerződést és annak hatását Moháccsal összevethető tragédiának nevezte, s még ennél is nagyobb bajnak tekintette azt a politikát - megnevezés nélkül is egyér- telműsítve Ceauşescu politikáját amely be akarta olvasztani a többségi nemzetbe a „leszakított magyarságtömböket”, s közben folytonosan bírálta az anyaországot is. Kárhoztatta a hivatalos magyar politikai gyakorlatot, amely véleménye szerint nem tesz meg mindent, hogy méltó választ adhasson a magyarság pusztulását megjósló Herdernek és Adynak.

Illyés esszéjét itthon egyöntetű lelkesedés kísérte, bár Örkénnyel beszélgetve Aczél csendesen megjegyezte, hogy nem kellene kampányt csinálni a cikk mellett. A magyar politikai vezetés mindent megtett azért, hogy Illyés írása a feledés homályába merüljön. Eredménytelenül. 1978. május 8-án megjelent a román Írószövetség lapjában Mihnea Gheorghiu író, akadémikus, a román akadémia elnökének cikke Hunok Párizsban címmel. A román akadémikus írása indulatosan támadta Illyés személyét és eddigi munkásságát. Illyés azonnal elkészítette válaszát, irodalmi méltósággal utasította vissza az indulatos mondatokat, ám válaszcikkét a Magyar Nemzet nem jelentette meg. A pártvezetés ugyanis olyan utasítást adott a lapok főszerkesztőinek, hogy kisebbségi kérdésben csak akkor közölhetnek írást, ha azt előtte a pártközpont jóváhagyta.

Közben elkészült Illyés Szellem és erőszakéi mű kötete, mely a Magvető „Gyorsuló idő” sorozatában jelent volna meg. A kinyomtatott 30 ezer példányt azonban zárolták a dabasi nyomdában. Még Illyés sem kaphatott példányokat. A nyomda

128