Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Egy könyv kálváriája

vezetője csempészett ki Kardos Györgynek, a Magvető Kiadó igazgatójának öt példányt, amit ő titokban átadott Illyésnek. A tiltás oka az volt, hogy a kötetben szerepelt a Válasz Herdernek és Ady mik című kétrészes írás is.

Aczél személyesen kérte meg Illyést, hogy ne szálljon vitába a román provokációval, ellentételezésként megígérte, hogy kötete idővel megjelenhet majd, és kárpótlásul küldött Illyésnek 30 példányt a kész kötetből. Ezek közül jutott el egy példány Münchenbe az Uj Látóhatár szerkesztőségébe. Molnár József a müncheni folyóirat kiadója úgy döntött, hogy elkészíti a betiltott példány reprint kiadását, s párszáz példányban kinyomtatta, terjesztette Nyugaton. Magyarországra is került belőle néhány kötet. Illyés Gyula tudott róla, hogy elkészült a kiadás Münchenben, de nem ellenezte, nem beszélt róla senkivel. Leányának, Illyés Mária művészettörténésznek egy Amerikában 2007-ben elmondott előadásából ismerhetjük az emigrációban kiadott kötet sorsát. „Münchenben Molnár József a nyomdájában olyan pontos másolatot csinált egy eredeti után, hogy még ma sem lehet megkülönböztetni az eredetit, amelyikbe bele van pecsételve, hogy műszaki példány, nem terjeszthető, és amelyiket később, tíz évvel később mégis forgalmazni engedtek, attól, amelyiket Molnár József adott ki Münchenben. ’’

Feltételezhető, hogy Aczél is tudott a kötet külföldre kerüléséről, ismerve a magyar titkosszolgálat kiterjesztett csápjait, vélhetőleg a kinyomtatásáról is. Valószínűleg nem tudta volna, de nem is akarta megakadályozni a megjelenését külföldön. Sokat sejtető, hogy Illyést soha nem vonták kérdőre a kis kötet külföldi megjelenése miatt.

Az alábbiakban ismertetett írás Olvedi János munkája, s elsősorban azért fontos adalék, mert jelzi, miképpen vélekedett az emigráció az itthoni nemzeti demokraták kisebbségekért végzett harcáról. Hozzá kell tennünk, hogy mind Illyés, mind a többi nemzeti demokrata író, minden külföldi útján kérte a velük találkozó emigráns értelmiségieket, hogy lapjaikban, folyóirataikban tegyék szóvá a magyar kisebbség jogsérelmeit, kilátástalan helyzetét.

A Szellem és erőszak külföldi megjelenése jellemezte azt a kétirányú politikát, melyet Aczél a hetvenes évek közepétől bevezetett, a megengedő, de határok közé zárt tűrés gyakorlatát.

129