Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
Kiss Gy. Csaba felidézte a kapcsolatnak ezt a rétegét is, és munkájának Lengyelországban nagy sajtóvisszhangja támadt, nálunk azt sem hallotta meg egyetlen napivagy hetilap kelet-európai szakértője sem. Ez sem vág a profiljukba. ítélje meg az olvasó! Elég elolvasni Váci Mihálynak a Népszabadságom megjelent Az oldott kéve című írását (1969. aug. 3.) vagy Czine Mihálynak a Lengyel költők antológiájáról írott méltatását (Népszava. 1970. máj. 30.), azokat a versértékű esszéket, amelyeket Nagy László Sütő András gyönyörű könyvéről vagy a Kallós által kiadott népballadák- gyűjteményről, Csoóri Sándor Szervátiusz Tibor Dózsa-szobráról (A megevettek királya. Élet és Irodalom 1972. júl. 24.) írt, hogy világosan kifessék, mi a különbség a nemzet érdekeit átérző, vállaló s e vállalás jegyében érvelő internacionalista magyarság és a között a bűnre leső, hitelrontó, provokáló antimagyarság között, amelynek természetéről ebben a feliratban oly sokat beszéltem. A pozitív példák számát szaporíthatnám. És főleg akkor módosulna nagymértékben a közösségi érzés, a nemzeti öntudat állapotáról adott kép, ha részletesen szólhatnék a költészet és a vidéki lapok vonatkozó írásairól is. Ezt azonban nem teszem, mert félrevezetném azokat, akiket az igazság érdekel. Az említett vidéki lapok cikkeihez s költőinknek a nemzeti érzés ihletkörében fogant verseihez ugyanis a köztudatban a tilalmasság képzete társult. Ha az íróknak több beleszólásuk lenne legalább saját intézményeik irányításába, s Jovánovics Miklós, Rényi Péter, Nemes György, Garai Gábor, E. Fehér Pál (a TV osztályvezetőiről nem is beszélve) helyén igazi írók és tudósok töltenék be a gazda szerepét, az írók is több felelősséget vállalnának, s megváltozhatna az az egészségtelen helyzet, hogy a költő és az író a lázadás, a keserűség hangsúlyaival írja meg az állam számára is hasznos felismeréseket. E fejlemény fő akadályai az író és a hatalom közé ékelődött aszályos szellemű káderek: alacsonyabb szinten a népi származású dilettánsok, magasabb szinteken, fórumokon a „deheroizáló”, a józanság és tudományosság álcájában kérkedő nemzeti nihilizmus képviselői. S ez a feljegyzéssorozat azért vesződik csak az utóbbiakkal, mert a közvélemény alakításában, az alsóbb fórumok orientálásában is az övék a 115
