Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
mánokkal vagy a szerbekkel. Azt, hogy ez utóbbiakkal szembekerültünk, ma már sajnálatos szerencsétlenségnek érzi mindenki, aki erről felelősen gondolkodik. A lengyel-magyar kapcsolatok múltját joggal érezhetjük tehát szerencsésnek, annak ellenére, hogy nacionalista jelszavak rontották e barátság jóhírét. Annak, hogy a lengyel-magyar kapcsolatok mai, tehát szocialista fejezetében ezek a múltbeli árnyak kísértenének, semmi, de semmi nyoma. Mégis, a második világháború lengyel hadseregéről, az akkori lengyel tisztekről a magyar sajtóban, könyvekben feltűnően ellenszenves, gyűlölködő szövegek látnak napvilágot. Olyan szövegek, amelyek az újabb lengyel történetírás mérlegén akár rágalmazásnak is minősülhetnének. Rényi Péter még csak tájékozatlanságból ítéli el a szovjet történetírásnál is sommásabban, szigorúbban Sikorszkit (A vita folytatása), de Beden Oszkár könyvéből már gyűlölet süt: „... azt hiszem, ilyen állat, mint te vagy - olvasható egyik helyen —, még a lengyel tisztikarban is kevés lehetett!”112 (Elet és halál földjén. Bp. 1969.) Ugyanebben a könyvben egy lengyel kápó aljassága ilyen feltételezésre indítja az írót: „Ha azt mondanák nekem, itt van egy akasztófa, dönts most arról, kit akasszunk rá, Fischen vagy Budziaszeket, úgy habozás nélkül azt mondanám: Budziaszeket. Fischer SS-orvos, tehát hivatásból gyilkos. Ha ő nem lenne, más küldené gázkamrába az embereket. De Budziaszek nem tartozik ehhez a fasiszta gépezethez. Szenvedélyből gyilkol. Ezerszer bűnösebb Fischernél, mert lengyel létére és rab létére viselkedik így. Nem áll ebben egyedül. Vannak itt ilyenek, nem is kevesen. Ezeknek az az elvük, hogy minél több kommunistát, ukránt és zsidót pusztít el a tábor, annál lengyelebb lesz Lengyelország. Mint lengyel nacionalisták szembekerültek Hitlerrel. De ugyanaz az erkölcsük, mint Hitleré, és ha Lengyelországban hatalomra jutnának, ők csinálnának gázkamrákat. ” Természetes, hogy ez a lengyelellenes érzület semmi fogékonyságot nem mutathat az iránt az emberség iránt sem, amit a magyarság a németek által megtámadott lengyelek mellett annak idején tanúsított. R. Nowák Magyarország 1939-1969 című könyvét, amely értékes információkat közöl azokról a válságos időkről, a magyarok segítőkészségéről, a magyar sajtó elhallgatta. S amikor a Tiszatáj lengyel számában 172 172 Beden Oszkár: Élet és halál völgyén. Kossuth Kiadó, Budapest, 1959. Második kiadás, 1969. 114
