Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Megkésett lázadás egy tanácstalan társadalomban

Hernádi4 tengely jellemzett. Hernádi Jancsóval alkot egy „molekulát”, míg Csoóri és Tornai József most inkább Horgas Bélához, Gyurkóhoz, Mészölyhöz közeledik.5 Ebből értelemszerűen következik, hogy felbomlott a Hernádi-Mészöly páros is, mely még abban az időben, mint az „üldözött egzisztencialisták” csoportja állt fenn. Az anyagi érdekek mindkettőt két ellenkező irányba sodorták. Mészöly lojálisabb lett, Hernádi viszont, Jancsóval együtt megszerezve bizonyos nyugati körök támogatását, egyre észrevehetőbben folytatja burkolt támadását a szocializmus egésze ellen. (Fényes szelek, Sirokkó). Együtt maradt a „munkásírók” csoportja (Földeák, Barabás, Molnár Géza stb.), ez azonban művészi gyengesége miatt nem jelentős az irodalmi színképben.

Ma inkább az a helyzet, hogy míg az egyik oldalon Illyés a vezető ideológus, aki mindenféle szervezeti kereteken kívül pusztán írásaival adja meg a vezérszólamot, a másik oldalon a Nemes-Faragó kettős6 igyekszik ideológiai vezető szerepre szert tenni. Mindkettő lényegében a polgári ideológia két hagyományos pólusát jelenti, azokat a pólusokat, amelyek között a harmincas években a „népies-urbánus” ellentét feszült. Ez ma inkább nacionalista-kozmopolita ellentétként jelentkezik. Az előbbinek bizonyos hajszálcsöveken (így például Tímár Máté) keresztül legalábbis szellemi érintkezése van az emigráció olyan csoportjával, melyek az egykori „népies ” vonalat tartják fenn (Kovács Imre, Gombos Gyula, Molnár József, ide számíthatjuk Cs. Szabót is, bár ő nem népies, és az egész „ÚjlátóhatáF-x.), az utóbbi mögött viszont

4 A hatvanas évek derekán a Belvárosi Kávéházban gyűlt össze egy értelmiségi csoport, melynek tagjai voltak többek között: Hernádi Gyula, Csoóri Sándor, Jancsó Miklós, Konrád György, Mészöly Miklós, Levendel Júlia, Horgas Béla, Sík Csaba, Orosz János, Marsall László. A Sándor András által feltételezett „tengelykapcsolat” nem létezett, a hatvanas években Csoóri inkább Tornai Józseffel és Kosa Ferenccel alkotott egy kört.

5 A Horgas Béla és Levendel Júlia nevéhez köthető Eszmélet címmel megjelentetni tervezett lap mögé Csoóriék és a nemzeti demokraták egyöntetűen felsorakoztak.

6 Az Elet és Irodalom főszerkesztőjeként Nemes György és szerkesztőjeként Faragó Vilmos a nemzeti demokraták elleni támadások élvonalában álltak. Erről részletesen szól Kiss Ferenc Az egység akadályai című tanulmánya. (Lásd e kötet 4. dokumentuma)

10