Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

nyékhez kapcsolhatók, tehát ahhoz, amit E. Fehér is ismer. Olyan cikkek, amelyek kapásból megírhatók. Ezért érzi az ember, hogy ami bennük van, a könyökünkön jön ki. Közben a szomszéd államok magyar irodalmában új nemzedékek nőttek fel, sőt ma már ezek alkotják a gerincet, de ezekről E. Fehér cikkei alig tudnak valamit. Nem tudósítottak például arról, hogy Romániában a Forrás első nemzedékének áttörése miként zajlott le. Milyen a kapcsolata ennek a nemzedéknek — Páskándinak, Szilágyi Domokosnak, Lászlóffynak - a közvetlen előzményekhez, a közös hagyományhoz, amiről E. Fehér annyit írdogál. A Vajdaságban még izgalmasabb harcok révén ment végbe a Symposion-ntmzzáék áttörése, s szerepük, esztétikájuk, orientációjuk máig megbeszéletlen kérdések sorát vetette fel. Az olvasó, aki a Népszabad- sagból vagy az Elér és Irodalomból szeretne ezekről tájékozódni, édeskeveset tudhatna meg arról, hogy kik is odaát az irányadó emberek, mit csinálnak, kinek a szövetségében és kikkel szemben.

De ha valaki ellenem vetné, hogy a Népszabadság politikai orgánum, tehát elsősorban az elvi-politikai vonatkozásokra figyel, akkor azt mondom: E. Fehér és szerkesztői ezek közül sem a legidőszerűbbekre, a legfontosabbakra figyelnek. Nem vettek tudomást például azokról az elvi kérdésekről, amelyekről a romániai vagy a jugoszláviai lapok széles körű és elkeseredett vitákat folytattak. Például a horizontális és vertikális képviselet kérdéseiről. Arról, hogy mit jelent a kétnyelvűség a közigazgatásban, az oktatásban, milyen gondokat ró az érdekeltekre. Semmit sem tudnak az egyetemesség és néphez kötődés igénye körül fel-felújuló vitákról. Nem vették észre a Kántor-Láng-féle irodalomtörténet megjelenését követő polémiák elvi vonatkozásait. Cikkek, tanulmányok sora, a vegyes házasságokról, a népesedési helyzetről, az értelmiség mentalitásáról, amelyek égető problémák a szomszédságban is, a Népsza- badságban még elvétve sem kerülnek szóba. Mind a Népszabadság, mind az Elet és Irodalom, de áll ez a többi napi- és hetilapra is, elhanyagolja a szomszéd államok magyarságának olyan intézményeit, amelyeknek szerepe döntő fontosságú, amelyeknek munkájában sok ember érdekelt. A róluk szóló rövid, okos tudósítások megszakadt áramkörök működését állíthatnák helyre, igazolhatnák, hogy a magyar állam a szomszéd államok szuverenitásának teljes tisztelete mellett őszinte érdeklődést tanúsít azok iránt, akik az egyetemes magyar kultúra feladatain határainkon kívül dol108