Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Védekezésre ítéltetve

pen ellenkezőleg, közrejátszott abban, hogy világnézetükben a reakciós vonások erősödjenek és jelentős csoportjaik eljussanak az ellenforradalomig.”92

Az előterjesztés felvázolta a népi irodalom útját 1957 nyaráig. Szerepüket alapjában véve pozitívnak értékelik, ám 1945 után már differenciálják őket: „a/ a hibák ellenére is a szocializmus, a proletárdiktatúra oldalán álló egyedek, b/ a népi demokrácia és a szocializmussal szemben állók tömbje, c/ ehhez a tömbhöz csatlakozott eredetileg nem is »népies« írók, akik politikai nézetazonosság elvei alapján csatlakoztak”.

Az 1956-os felkelésben játszott szerepüket egyértelműen elítélték, mert „a népi írók csoportja átmegy — akarva-akaratlanul - a nép ellenségei, a fasiszta ellenforradalom táborába. Az átállás kézzelfogható bizonyítékai az október 23. és november 4-e között publikált műveik mellett a »Petőfi Párt« megalakítása, amely a »népi« »igaz« szocializmusról szóló frázisaival az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet.”

Még elítélőbben nyilatkoznak az előterjesztés szerzői az íróknak a konszolidációban betöltött szerepéről. „Az MSZMP a népi írók jelenlegi irodalmi és művészeti tevékenységét - amennyiben az nem ellenséges - támogatja, segíti, fogyatékosságait elvi bírálatban részesíti. A párt tudja, hogy bár eredeti tömegeiktől, a parasztságtól elszakadtak, társadalmi bázisuk némiképp megváltozott, befolyást gyakorolnak az értelmiség egy részére, a vidéki értelmiségre, az egyetemi hallgatókra és a kispolgári rétegekre is, táboruk új, fiatal írókkal és művészekkel is gyarapodott. Felhasználva azt a tényt, hogy tavaly októberi magatartásuktól még eddig élesen és nyilvánosan nem határolták el magukat - mögéjük sorakoznak és hozzájuk pozitív reményeket fűznek a most illegálisan megbúvó, de legális fedezéket kereső ellenforradalmi erők bizonyos csoportjai is.”

Joggal tarthattak tehát a nemzeti demokraták attól, hogy a megtorlás hulláma hozzájuk is elérhet. Természetesen ez a tolerancia nem terjedt ki arra, hogy őket mint önálló politikai csoportosulást elismerjék: „A népi írók közül egyeseket össze92 A munkásosztály és pártjának viszonya a népi írók csoportjához. Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának (APÓ) iratai, 1957-1967, I. kötet, 148. [URL: http://library.hungaricana.hu/hu/collection/partiratok]

98