Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Védekezésre ítéltetve

tartanak személyi kapcsolatok, az érdeklődési kör, a művészeti felfogás azonossága. Ezekkel az összetartó erőkkel szemben nem lépünk fel. A legerősebb összetartó kapocs azonban ma még politikai természetű. Politikai csoportosulásukat nem ismerjük el, arra törekszünk, hogy politikai síkon tovább differenciáljuk őket, egységüket megbontsuk, s ily módon gyorsítsuk közeledésüket a marxizmus-leninizmushoz, a párthoz.” A javaslat végül nem került a Politikai Bizottság elé.

1958 tavaszára megnyugodni látszott a politika és a kultúra viszonya. A Kortanban egyre-másra jelentek meg az addig hallgató írók, egyedül Illyés Gyula nem publikált továbbra semmit sem. Igaz sokat vívódott, helyesen teszi-e? „Az írónak rettenetes aduja van a támadásra, a vádra - írta 1957-ben naplójába. - Nem válaszol. Vagyis a bíráló úgy jár, mint az esőcsináló; nem jön meg az esője. S van még egy rettenetes fegyvere: joga van elpusztítani egy társadalmi értéket. Elhallgat.”93 Jelezte számára is a megváltozott légkört, hogy Kállai Gyulától 1957 szilveszterén újévi üdvözletei kapott. Elzártságában jól esett neki, de nem tudta miképpen reagáljon rá. Feszítette az a magányosság, amit magára mért. „Szinte a pórusokon érezni, hogy húzódik el tőlem egy világ (egy lármás, nyüzsgő), és hogy emelkedik ugyanakkor körém egy elzáró fal (merev és salétromosan nyirkos). Már az intézmények szabvány B.U.É.K.-jai is elmaradtak. Az egész szellemi és művészi régióból voltaképpen egyetlen üdvözlet jött, Kállai Gyulától, nem kis meglepetést keltve; s nem kis gondot okozva: tanácsos-e vagy illik-e válaszolni rá?”94 Aczél György ekkor már a Művelődési Minisztérium második embere, informális hatalma egyre jelentősebb. O is rendszeresen írt leveleket az íróknak, felajánlva segítségét problémáik elintézéséhez.

Az MSZMP megerősített hatalmi pozíciójában módszeresen kezdett hozzá a különböző gondolatok és nézetek vizsgálatához. Legfontosabb kérdésnek a revizionista nézetek elleni fellépést, azok lokalizálását tekintette. Ez viszont komoly veszélyt jelentett a nemzeti demokraták számára, mert a nacionalizmust a Kádár-korszak elején a revizionizmus részeként értelmezték, hiszen a „nemzeti kommunizmus” gondolata, a nemzeti függetlenség hangoztatása, a nemzeti érdekek osztályszem93 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1946-1960. Budapest, 1987, Szépirodalmi, 398.

94 Uo. 407.

99