Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

elképzelésbe, mert Féja nem tett hűségnyilatkozatot, s szerinte is vádolható a Hor- thy-rendszerrel való kollaborálással. Tudva, hogy Kádár nem volt tájékozott az iro­dalom kérdéseiben, érdekes polemizálása az esetlegesen bevonható népi írók köréről. Tamásit jobbnak tekintette Féjánál, Illyést még Tamásinál is megfelelőbbnek tartot­ta. Érdemes felidézni az 1957. júniusi budapesti pártértekezleten elhangzott Maro­sán György beszédet annak érzékeltetésére, hogy az októberi, aránylag engedékeny­nek tűnő megfogalmazást megfelelő helyen tudjuk kezelni. Marosán nyáron még ezekkel a szavakkal illette a népi írókat. „Vagy egyet értenek azzal, amit a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány csinál, vagy nem értenek egyet [...], de azt is látniuk kell, hogy annak köszönhetik, hogy ma nyugodtan dolgozhatnak, írhatnak, hogy mi szét­zúztuk az ellenforradalmat.”91 Marosán megkövetelte az íróktól, hogy nyilatkozata­ikkal álljanak ki a munkáshatalom mellett, a kormány politikáját deklarációban fo­gadják el. Végül a Népfront Országos Tanácsába Darvas Józsefet, Németh Lászlót, Szabó Pált, Tamási Áront és Veres Pétert választották be. Ortutay komolyan számolt Püski Sándor kiadói tapasztalatával is, ám 1957 őszén már Püski sem volt elfogadható személy. 1957 végére kialakultak az ellenállás keretei, frontjai. A nemzeti demokraták po­litikai szerepvállalására nem került sor, ezért a Népfront keretébe illeszkedve próbál­ták sajátos érdekeket felszínen tartani. Az irodalomban önálló lapot nem tudtak kiharcolni, ezért a Kortárshzn igyekeztek - tegyük hozzá sikeresen — egyre nagyobb felületet elfoglalni. Az MSZMP sikeresen megküzdött saját dogmatikus belső ellen­zékével, megerősítette pozícióit a kultúra és az irodalom területén. Gyakorlatilag egyetlen ellenálló alternatívával kellett szembenézniük, a nemzeti demokratákkal. A velük szembeni offenzívára már 1957 decemberében elkezdődött a felkészülés, ami az 1958-as népi írói határozatban teljesedett be. 91 Marosán György felszólalása az MSZMP budapesti értekezletén, 1957. június 8., 90. BFL. 1. ö. e. XV.20.76: XXXV.l. a. 10672. 96

Next

/
Thumbnails
Contents