Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé
javaslatot, azonban az Intéző Bizottság másképp döntött. Veres ugyanis 1957. február 21-én egy sértődött levélben bejelentette az Országgyűlés Elnökségének, hogy felmentését kéri a Kulturális Bizottság elnöki tisztségéből. Felháborodásának oka az volt, hogy az Országgyűlés állandó bizottságainak elnökeit összehívták egy megbeszélésre, ám erre ő nem volt hivatalos. Veres úgy vélte, hogy irányában ez a bizalmatlanság jele, levonta a következtetést, elveszett az iránta táplált bizalom, mivel „a bizottságok elnöki tisztségei mégiscsak jellegzetesen politikai funkciók”,80 ő pedig a jövőben csak irodalmi munkakörében szeretne dolgozni, amíg és ahogy lehetséges. Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke már másnap válaszolt Veresnek. Jelezte levelében, hogy csak a gazdasági ügyekkel kapcsolatos megbeszélésre hívták össze az állandó bizottságok elnökeit, s arra a gazdasági bizottságok vezetőit hívták csak, nem minden bizottság elnökét. Tájékoztatta Verest, hogy később a többi bizottsági elnököt is összehívják, nem diszkrimináció volt tehát az ő meghívásának elmaradása, s ezért „arra kérlek, hogy a fenti közlés figyelembevételével tedd megfontolás tárgyává lemondási szándékodat”.81 1956 februárjában még nem tudták Kádárék, hogy mikor és milyen formában tudják az Országgyűlést összehívni, de számukra roppant kellemetlen lett volna Veres lemondása, mert az úgy tűnhetett volna, mint a január végén letartóztatott írók ellen indult eljárás elleni tiltakozás. Különösen kellemetlen lett volna Veres bejelentésének nyilvánosság előtti megjelentetése, mert Veres levelének befejezéseként egyértelművé tette, hogy lemondási szándéka „természetes következménye az irodalmi élet és az írószövetség körüli kialakult helyzetnek”. Nemcsak a lemondás ténye, hanem annak indoklása is veszélyes lehetett volna, ezért döntöttek a maradás erőltetése mellett. Egyébként is szükségük volt a volt parasztpártiak jelenlétére az Országgyűlésben, s már december végén is bajba kerültek, amikor Erdei akart lemondani képviselői mandátumáról, s csak nehezen tudták meggyőzni őt is a maradás mellett.82 80 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei. Szerk. Némethné Vágyi Karola - Urbán Károly. Budapest, 1993, Intera Rt., II. kötet, 113. 81 Uo. 114. 82 Uo. 113. 91
