Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé
hogy ne szóljanak hozzá a napi politika kérdéseihez, de igen, szóljon hozzá aki akar és aki tud, de ne ez legyen az íróság kritériuma és az író értékmérője sem. Aki tudja, csinálja, de én belefáradtam. És jórészt így vannak vele az idősebb népi írók is. [...] Nem szeretnénk újra acsarkodó és gyűlölködő irodalompolitikai csoportosulásokba keveredni. Ezért alakítottunk irodalmi szövetkezetét is és azért szeretnénk, ha ezt a kormány előlegezett jóindulattal fogadná.” Veres tehát a saját irodalmi szövetkezet működésében megjelenő népi írók jóindulatát ajánlja Kádárnak olyan támogató irodalmi erőként, mely betartva a szabályokat, alkotó módon vezeti majd le a társadalmi feszültségeket, eliminálja az irodalmi vitákat. Az „ahogyan lehet” elvének konkrét megnyilvánulása veszélyes ajánlatnak látszott, ugyanakkor január végén még mind a hatalom, mind az írótársadalom kiszolgáltatott volt, egyik sem bízhatott saját erejében, a Kádár-kormánynak kétfrontos harcban kellett bizonyítania a kultúrpolitika területén is. Veres Péter ebben az útban látja a megoldás lehetőségét, melynek eredményeképpen az irodalom „rendőri ügyből és politikai fórumból újra szellemi és kulturális munkakörré” váljon. Veres saját sorsát is ehhez a döntéshez kötötte, az általa javasolt kibontakozásban vállalt volna szerepet, de ellenkező esetben visszalépését vetítette előre. Vélhetőleg levelét Veres Péter nem egyeztette sem írótársaival, sem a Petőfi Párt politikus vezetőivel. Életútja és felfogása indíthatta a javaslat megtételére. Hitt benne, hogy egy kedvező fogadtatás esetén kordában tudja tartani egyébként is fásult társait. Józan, kompromisszumot tükröző, kivitelezhető javaslatnak látszott. Kádárék azonban ekkor még az ortodoxok szorításában küszködtek, illetve Kállai Gyula sem bizonyult kitartó közvetítőnek. Veres javaslatát elsodorta a Nagy Imre-csoporttal és a hazai rendpártiakkal való küzdelem. Kádárék május végéig nem tudtak mással foglalkozni, csak saját pártbeli pozíciójuk megerősítésével. Talán segítség lett volna, ha Aczél György éppen nem beteg, ha a keményvonalas írók nem szorongatják annyira a kultúrpolitikusokat. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának 1957. április 19-ei ülésén szóba került Veres Péter személye az összehívandó országgyűlés egyes bizottságainak tisztségviselői kapcsán. Orbán László előterjesztésében még Veres Péter maradására tett 90