Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

tár-diktatúrának nevezik is. A legtöbb, amit ígérhetünk, hogy időlegesen beletörődünk. Biztosak vagyunk abban, hogy a szükséges hosszabb átmenet engedésével a szocializmus időálló, gazdaság-technikailag megfelelő, emberileg elviselhető, sőt kivirágoztatható gyakorlata megnyeri a magyarság többségét, csak nem kell mindenhez ragaszkodni, amit a szent könyvekben és a Szovjetunió gyakorlatában előírtak.”

Püski tervezetét Veres Péter átolvasta, nem mindennel értett egyet benne, ám a Népfront tervezett kibővítése elmaradt 1957 végén, így Püski tervezetét sem tárgyalták meg.

Két hónappal később azzal keresték meg Püskit, hogy a Hazafias Népfront Központja egy falusi képes hetilapot akar indítani, s szerkesztőként számítanának a munkájára. Néhány nap múlva egy feljegyzésben összefoglalta szerkesztési szempontjait és javaslatait, amit eljutattak Ortutay Gyula főtitkárhoz, ám e lapból sem lett semmi.

Az írók többségén fásultság uralkodott el, többen menekülni igyekeztek a közéletből, vagy vidéken húzták meg magukat, vagy visszavonultak írói létük bástyái mögé. Illyés Gyulát idegkimerültség miatt hetekig kezelték szanatóriumban, Németh László és Kodolányi János a balatonfüredi szívkórházban töltött heteket. „Megvagyunk; morózusan, hallgatagon, visszahúzódva”78 - írta Szabó Lőrinc Kodolányi Jánosnak 1957. február végén.

Veres Péter helyzete is bizonytalan volt. Kellemetlenül érezhette magát, mint a felfüggesztett írószövetség elnöke. 1957. január 29-én levelet írt Kádár Jánosnak, melynek kézbesítésére Kállai Gyulát kérte fel. A levélen található kézírásos megjegyzések alapján bizonyos, hogy Kállai eleget tett Veres kérésének, s a levél eljutott Kádárhoz, aki azt - február 5-ei keltezésű szignójával - az Intéző Bizottság tagjainak a figyelmébe ajánlotta.

Veres drámai hangú - Kállainak írt - kísérőlevelében azzal indokolta gondolatainak papírra vetését, hogy kötelességének érezte: „ennyit még el kell mondanom,

78 Szabó Lőrinc levele Kodolányi Jánosnak 1957. február 26-án. Közli Szabó Lőrinc: Naplók, levelek, cikkek. Szerk. Kabdebó Lóránt. Budapest, 1974, Szépirodalmi, 594.

88