Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

ti, akár keleti legyen is az.” Püski álláspontjában szinte szó szerint megismétlődnek az 1943-as szárszói gondolatok a nemzeti kultúra védelmében és erősítésében.

Püski elsősorban a szellemi élet konszolidációjában ajánlott lépéseket, ezért nem meglepő, ha a demokrácia toleranciáját az élet minden területére kívánta kiterjeszteni: „A legjobbnak vélt gondolatainkat sem kívánjuk senkire sem erőltetni: nem kívánunk akadályozni senkit politikai, vallásos, kulturális meggyőződése gyakorlatában. Valljuk az önkéntes megismerés és meggyőződés erejét, s bízunk a népünkben.”

Püski nem térhetett ki a nacionalizmus és az antiszemitizmus vádjai elől, ezért mindenképpen rögzíteni kívánta a feltételek között ezzel kapcsolatos álláspontját: „Szeretjük népünket s benne magunkat, de nem gyűlöljük velünk élő más nemzetiségű polgártársainkat, s így a zsidókat sem. De vegyék egyszer már tudomásul ők is, és mások is, akiket illet, hogy vendégek ebben az országban, s csak akkor láthatjuk őket szívesen, ha nem avatkoznak be túlságosan »belügyeinkbe«, s nem akarnak mindenáron vezetni bennünket.” Püski nem lett volna hiteles, ha ezeket a mondatokat nem akarta volna elmondani. „Nyílt emberek vagyunk. Nincsenek titkos szándékaink, s eszközeink sem - folytatta a gondolatot. - Ilyeneket ne is keressenek rajtunk, vagy őszintén beszélhetünk, vagy sehogyan sem beszélünk.” A nemzeti mozgalom mindig toleráns volt más nemzetiségek, vallási meggyőződések és kisebbségek iránt, ám soha nem tagadta, hogy Magyarországon a saját nemzeti érdekek alapján álló politikát tud csak elképzelni és támogatni. Püski nem ravaszkodott, nem csomagolta be hangzatos mondatokba véleményét, hanem előre bejelentette, mire kell számítaniuk mindazoknak, akik a kinyújtott kezet elfogadják.

Püski 1957 őszére tudomásul vette, hogy a Népfront lesz az a szervezet, amely összekötő kapocs, a hatalom és a másként gondolkodók között, de figyelmeztetett, „ne akarjanak azonban a Népfrontban egy bólogató gyülekezetei nyerni, ahol sietnek jóváhagyni a pártvezetőség döntéseit. Azzal nem sokat érnek. Legyen minden helyi népfront-szervezet minden lényeges helyi feladat megvitató, kísérletező műhelye, s legyen a Népfront-központ az országos ügyek műhelye.”

Jellemzőnek lehet tekinteni azt is, hogy Püski kendőzetlenül nyilatkozott a Kádár-kormány működésének gyakorlatáról is. Nem elutasító, hanem távolságtartó módon fogalmazott: „Ne erőltessék, hogy szeressük a diktatúrát, még ha azt prole87