Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

Püski, Illyés, Veres, Féja és Tamási 1957. január 24-én a közjegyző által hitelesített alapító okiratokat elvitték a kiadói főigazgatóhoz, Köpeczi Bélához. Köpeczit Kállai Gyula előzetesen már tájékoztatta arról, hogy Püskiék engedélyért fognak folyamodni, s ígéretet is tett nekik negyven tonna papír biztosítására a tervezett Magyar írás című kétheti folyóirat kiadásához.

Kállai Gyula ugyanis Illyést és Verest megkereste még január közepén, és elmondta nekik, hogy az új írószövetség megalakulásáig egy Irodalmi Tanács felállítását tervezik, melyben minden írói csoport képviseltetné magát, s melynek szeretné megnyerni Illyést, Verest és Németh Lászlót is. A szövetkezet alakuló ülésén úgy egyeztek meg egymással, hogy vállalják a szerepet, mert Kállai ez esetben ígéretet tett az irodalmi lap indításának engedélyezésére a Kortárs februári megjelenése után. Illyés és Veres úgy döntött tehát, hogy bejelentik Kállainak, mindhárman vállalják a részvételt az Irodalmi Tanácsban. Németh László viszont a balatonfüredi szívkórházban volt, ám Tamási biztosította őket, hogy Németh megígérte, amit a közösség elfogad, ahhoz tartani fogja magát.

Sajnos nem így történt. Németh László február elején levelet írt Kállai Gyulának, melyben megírta, hogy beteg, s nem tartja magát írónak, nem is kíván az lenni, s nem hajlandó részt venni a Tanács munkájában. Időközben Kállai már bejelentette a kormányülésen, hogy az irodalmi tanácsban a népi írók is szerepet vállaltak, ám Németh visszalépése után már Illyés sem volt erre hajlandó, s Veres Péter is visszalépett. Mikor Németh megtudta, hogy milyen lavinát indított el Kállainak írt levelével, február 13-án Veres Péternek megindokolta álláspontját: „A tanácsfelhívás meglepett. Két hónapon át a legnagyobb őrültségbe hurcoltak barátaink; na jó, mondtam: ötszáz velszi bárd lángsírba akar menni, nem lenne szép, ha én, akinek úgyis hamarosan meg kell halnom, ellenkeznék. De, hogy most, amikor az első rőzsenyaláb füstölögni kezd, egyszerre a vésztörvényszék tagjai legyünk? Mert úgy talán megváltunk a lángsírból valakit? Ez úgy fest, mintha nem tudtuk volna, mit csinálunk.”64 Kállai Tamásit is megkereste 1957. január 30-án levélben, s Tamási válaszában meg64 Németh László levele Veres Péternek, 1957. február 13. Közli Fűzi László: Szerepek és lehetőségek. Irodalmi tanulmányok. Budapest, 1990, Magvető, 120.

77