Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé
írta, hogy valóban kívánatos volna az irodalmi élet újraindítása, de annak feltételei lehetnek, melyeket a kormánynak figyelembe kell vennie. Az Irodalmi Tanács felállítása elhúzódott. Április 28-án Tamási ezt írta Jankovich Ferenc megkeresésére: „Mindenekelőtt fontosnak és szükségesnek tartom, hogy az irodalmi élet levegője feltisztuljon és az alkotó munka meginduljon. Ebben a dologban az Irodalmi Tanács szerepe döntő jelentőségű. A munkát azonban a Tanács biztató módon csak úgy vállalhatja el, ha tagjainak névsorát kibővíti.”65 Tamási Áron tizenkét személyt ajánlott, akik közül hármat-hármat kellene kiválasztani: Áprilyt, Bárány Tamást, Benjámint, Bernáth Aurélt, [Kolozsvári] Grandpierre Emilt, Gyergyait, Hubayt, Jankovich Ferencet, Juhász Ferencet, Karinthy Ferencet, Kassákot, Simon Istvánt, illetve Féját, Illyést, Kodolányit, Németh Lászlót, Remenyiket, Sinkát, Szabó Lőrin- cet, Szabó Pált, Veres Pétert és saját magát. Németh Lászlónak ebben a kérdésben igaza volt. Az Irodalmi Tanácsot kifejezetten ortodox kommunista írók részvételével akarták létrehozni, abban a népi írók jelenléte elképesztő ellentmondás lett volna. Valószínűleg az ellentételezésként kapott, bizonytalan ígéret a lap és a szövetkezet engedélyezésére túl nagy ár lett volna. Kállaiék személyes támadásnak tekintették az írók ellenállását, s Köpeczi Béla 1957. február 6-ai levelében közölte, hogy „...felsőbb fórumok elvi döntése alapján ez idő szerint önkéntes társulások működése a könyvkiadás terén nem lehetséges. Ezért [...] a szövetkezet megalakulásához nem járulok hozzá.”66 Annak ellenére, hogy a Tanácsba nem léptek be a felkért népi írók, Püskiék továbbra is abban a reményben éltek, hogy folyóiratuk és kiadójuk megkapja az engedélyt. 1957. február 25-én Szirmai Istvánhoz, a Tájékoztatási Hivatal elnökéhez írott levelükben a „Magyar írás címmel félhavi, 8 ív terjedelmű folyóirat engedélyezését”67 kérték. A folyóirat felelős szerkesztőjének Farkas Ferencet, felelős kiadójának Püski Sándort, munkatársainak Bernáth Aurélt, Féja Gézát, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Németh Lászlót, Remenyik Zsigmondot, Sinka Istvánt, Szabó Lőrincet, Szabó 65 Petőfi Irodalmi Múzeum. Tamási Áron hagyaték. 66 Püski Sándor: Könyves sors - magyar sors. Budapest, 2002, Püski, 193. 67 A levél egy példánya a szerző birtokában van. 78
