Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé
még sokan mások. Figyelmet érdemel, hogy a tagok között nagyon sok mérnök és lelkipásztor található, gyakorlatilag az élet minden területéről képviseltette magát a társadalom, volt köztük földműves éppúgy, mint lakatos vagy műszerész. A december 18-ára elkészített tervezetben Püski 1957. január 16-ában jelölte meg az alakuló szövetkezeti gyűlés időpontját, ám arra végül január 21-én került sor a József nádor téri épületben, a jogi előírásoknak megfelelően közjegyzői és rendőrségijelenléttel. Megnyitójában Püski így fogalmazott: „Szükségesnek tartjuk tehát, hogy az írók és művészek egyrészről, a vásárló, az olvasó, a művészeti előadásokon megjelenő közönség másrészről egy olyan szövetkezésben egyesüljön, amely lehetővé teszi az érdekelt tagság művelődésre szánt anyagi erejének a tömörítésével nagyvállalati formában a magyar művelődés szolgálatát a kölcsönös előnyök jegyében: az alkotó írók és művészek előnye a biztosított, állandó, nagyszámú érdeklődő közönség; a fogyasztó tagság előnye a biztosított kedvezményes beszerzés és az üzleti eredményekhez mért árvisszatérítés, s végül az állam előnye: megszabadul egy sereg művelődési feladat gondjától, a hasonló jellegű állami vállalatok pedig egészséges és barátságos versenytársat kapnak anélkül, hogy az államnak ez egy fillérjébe is kerülne, mindez a szocialista vállalkozásnak nem is utolsó jelentőségű formájában.”63 Püski szándékai nemcsak az írók munkához juttatása, hanem irodalom- és művészetszervező tevékenység megvalósítása volt. Érdemes felfigyelni arra a jelenségre, mely a későbbiekben mindvégig jelen lesz a nemzeti erőknek a hatalommal való ellenállásában. Püski nem hajlandó elfogadni az alárendelt szerepet, s bár a hatalmi erőviszonyok kedvezőtlenül alakultak számukra - január 18—19-én sor került több író letartóztatására (Tardos Tibor, Zelk Zoltán, Varga Domokos, Háy Gyula és Lengyel Balázs), megszüntették az írószövetséget stb. -, javaslatukkal mégis egyenrangú félként jelentek meg, versenytársként értelmezték szerepüket a kulturális hatalom intézményeivel szemben. Ellenállásuknak nemcsak a Németh László-i „.. .az adott viszonyok között, ahogy lehet...” elve, hanem a függetlenségnek, az önálló gondolkodásra való jog deklarálásának a kinyilvánítása is az alapja volt. 63 Püski Sándor: Könyves sors - magyar sors. Budapest, 2002, Püski, 190-191. 76
