Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
ellen sehol sem fognak fellépni. Amíg ezt nem mondják, semmiféle kérdésről tárgyalni nem lehet.”26 Az ülésen huszonegyen vettek részt, s ott Aczél György vetette fel azokat a gondolatokat, melyek tulajdonképpen Bibó tervezetében szerepeltek. „Feltétlenül döntő, nagyon széles tömegbázis alapján elkezdeni a tárgyalást Nagy Imrével. [...] nélkülük nem vagyunk képesek ezt az értelmiségi és munkástömegeket sem odaállítani a párt mögé. [...] Nekünk feltétlenül szükségünk van olyan emberekre, akiknek a tömegek előtt hitelük van, szükséges, hogy ezekkel megegyezzünk. Az írók szerint elfogadható platform, hogy a földet, gyárat meg kell őrizni a nép számára egyik oldalról, másik oldalról harcolni kell a sztálinizmus, de a fasiszta restauráció ellen is, az országban helyre kell állítani a rendet, vissza kell szerezni az ország függetlenségét, szabadságát. Az írók ezt a platformot akkor fogadják el, ha azt hiteles emberek is mondják nekik. Ezeket azért tartom fontosnak elfogadni, mert széles értelmiségi és munkásréteg véleménye is.”27 Érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy november 11-én a Bibó-féle elgondolás mellett az MSZMP Kádár vezette irányító testületében is kiálltak egyesek, s nemcsak Aczél, hanem mások is helyeselték ezeket a gondolatokat. Aczél egyébként egészen odáig elment, hogy kijelentette, „...nekem továbbra is az a véleményem, hogy kard és szuronyok segítségével szűk kisebbségként próbáljuk terrorizálni a munkásosztályt és a dolgozó népet csak azért, hogy a mi általunk helyesnek tartott programot kierőszakoljuk. [...] kijelentem, hogy ilyen dolgokban nem vagyok hajlandó együttműködni.”28 Bibó tervezetét, melyet többen az írók és a Petőfi Párt álláspontjával azonosítottak, elfogadta, s programjának tekintette tehát a Központi Munkástanács, sajátjának ismerte el az írószövetség és a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa, s támogatta a Kádár-féle párttestület néhány tagja is. A jugoszláv nagykövetségen tartózkodó Nagy Imre és kormányának tagjai lényegében ugyanazokat a követeléseket és tárgyalási 26 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei. Szerk. Némethné Vágyi Karola - Sipos Levente. Budapest, 1993, Intera Rt., I. kötet, 27. 27 Uo. 41-42. 28 Uo. 42. 43
