Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
pontokat fogalmazták meg, mint amelyeket Bibó leírt, ám esetükben követelésként továbbra is szerepelt Magyarország semlegességi nyilatkozatának hangoztatása, ami viszont Bibónál nem. Elmondható, hogy ebben a kérdésben is Bibónak volt igaza, mert a tervezetében megfogalmazott megoldások - korlátozott tagság a Varsói Szerződésben vagy külön szerződés a Szovjetunióval — sokkal kompromisszumképeseb- bek voltak, mint Nagy Imréék merev álláspontja. Bibó továbbra is a Nagy Imre-kormány államminiszterének tekintette magát, s amint tudomást szerzett arról, hogy Nagy Imre nem szovjet fogságban, hanem a jugoszláv nagykövetségen tartózkodik, azonnal levelet írt neki, melyben tájékoztatta addigi kormányzati fellépéséről, s megfogalmazta javaslatait a Nagy Imre-kormány álláspontjára vonatkozóan. Ezt a levelét Hámori Zoltán újságíróra bízta, aki megígérte, hogy eljuttatja Nagy Imréhez, de végül is nem tette meg, mert azokat Tildy Zoltán „marhaságnak” tartotta, s megtiltotta neki. A november 11-ei dátummal ellátott levélben elsősorban a Nagy Imre-kormány alkotmányos legalitásával foglalkozott. Bibó úgy fogalmazott, hogy a Nagy Imre- kormány - annak ellenére, hogy esküt nem tett az Elnöki Tanács elnöke előtt - tekinthető az egyedüli legitim kormánynak, nem lemondott, hanem erőszakkal eltávolították. Javasolta Nagy Imrének, hogy állami tevékenységet semelyik kormánytag ne vállaljon mindaddig, amíg „...a szovjet vezetők is és magyar megbízottaik is belátják, hogy a kibontakozás egyedül Nagy Imre kormányalakításával lehetséges”. Bibó ugyanebben a levélben - felmérve a Kádár-féle ellenkormány szerepét - azt javasolta - egy későbbi kormányátalakítás esetére -, hogy „...a kormány tagjai nem ellenzik - ha ez akkorra erkölcsileg lehetséges marad vagy lehetségessé válik -, hogy később Kádár János újból tagja legyen a kormánynak, mint aki feltevésem szerint egy becsületes, de megzavarodott kommunista, s jelenléte esetleg hasznos lesz a hozzá hasonlók megnyerésére”. Bibó Nagy Imrének írott levelében további engedményeket javasolt a Nagy-kormánynak. Kádár esetleges bevonása, a magukat kompromittált személyek felelősség alóli felmentése további kompromisszumkészségről tanúskodik. Sajnálatos, hogy ez a levél nem jutott el Nagy Imréhez, s - elzárva a városban zajló eseményektől - ők nem a kompromisszumkeresés, hanem a merev ellenállás mellett döntöttek. 44
