Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A csata - írószövetségi közgyűlés 1986-ban
tét. „Nem mondom, hogy például Csoóri ellenség, mert az ember nem ragaszt köny- nyen ilyen jelzőt nevekhez, de azért Csoóri elszólta magát. Kifogásolta a párt vezető szerepét, az egypártrendszert, a szövetkezetek létrehozását, az egyházak korlátozását. Szebben már nem tudnám kifejezni a másik platformot. Ezekben a kérdésekben ütköznünk kell, akármit akar szubjektíve, ő maga vagy a vele haladók” - fogalmazta meg Kádár a nemzeti demokraták politikai közösségként való működésének elismerését. Már nem pusztán írói csoportról, bizonyos kérdésekben kritikai megjegyzéseket megfogalmazókról van szó, hanem „a másik platformról”, azaz a politikai ellenfelükről. Áttételesen ugyan, de az 1956-os felkelés 30. évfordulós rendezvényei visszafogottságának kapcsán már egy új alku lehetőségét is felvetette, mert bizonyára „megérné nekik, ha egy sajtótermék a szócsövük lenne, s találnának egy intézményt is” - utalt a Hitel és a Bethlen Alapítvány ügyére. Kádár két kérdésben viszont egyetértést követelt. Egyrészt az alkotmányos rend betartásában, másrészt a szocialista építkezés elfogadásában. Figyelni kell a szóhasználatra, nem a szocializmusról volt szó, hanem a szocialista építésről. A nemzetiek régóta hangoztatták, hogy nem a szocialista építés elvével, hanem megvalósult gyakorlatával van problémájuk. S Kádár az erről folytatható vitát is legalizálta, amikor kijelentette, hogy az összes többi kérdésben „már nem igényelek semmiféle egyetértést. Még rossz is volna, ha mindenben egyetérte- nénk.” Kádár hozzászólása egyértelműen a párt egyezkedési hajlandóságának a jele volt. Természetesen hozzászólásában megjelentek a szokásos, imperialista veszélyre utaló hivatkozások, a keménykedések, mint beszüntetés, Irodalmi Tanács felállítása stb. bejelentése, de ezek a tulajdonképpen csak önigazoló mondatok súlytalanok voltak az előbb idézett ajánlat mellett. Amennyiben a november 4-ei PB-ülés vitáját és döntését, mely szerint az előterjesztést át kell dolgozni, s két hét múlva újratárgyalni, ismerték volna a nemzeti demokraták, vélhetőleg sokkal kevesebb feszültséggel készültek volna a közgyűlésre. A november 5-én megtartott írószövetségi elnökségi ülésen az írók határozottan kiálltak a közgyűlés megtartása mellett, hajlandónak mutatkoztak engedményekre, de alapjában véve nem tűrtek beleszólást a szervezet autonómiájába. Nem titkolta az 382
