Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A csata - írószövetségi közgyűlés 1986-ban

Elnökség előtt Csoóri, hogy a Tiszatáj-ügyet a közgyűlés témái egyik legfontosabb- jának tekinti, s előrevetítette az új Tiszatáj szerkesztőségének bojkottálását, azaz az írói eszközökkel folytatandó sztrájkot. Csoóri kitért az 1956-os nyilatkozatra is, s bár mint említettem, a rendezvényeken nem vettek részt, de kijelentette, „az, amit ma a »politika« ellenzéki akciónak és állásfoglalásnak minősít, két éven belül hivatalos irányvonallá válhat”.

Az MSZMP PB november 18-án tárgyalt ismét a közgyűlés előkészítéséről. Ez a jelentés már elképzelhetetlennek tartotta a közgyűlés elhalasztását, elsősorban arra koncentrált, hogy maga a lefolyása botránymentes legyen, s a megválasztandó tisztségviselők a párt által elfogadhatók legyenek. A megválasztandó elnöki és főtitkári posztra több személy neve is felmerült. Az elnökségre esélyesek közül Cseres Tibor és Sánta Ferenc, a főtitkárjelöltek közül Koczkás Sándor és Ordögh Szilveszter megválasztását „politikailag támogathatónak” tartotta a jelentés; ellenezte viszont Fekete Gyula esetleges elnökségét és Varga Csaba főtitkárrá választását.

Az előkészítés és a helyszíni koordinálás biztosítására létrehozott a Politikai Bizottság egy munkacsoportot Pál Lénárd, Radics Katalin, Vajda György, Bata Imre, Boldizsár Iván, Jovánovics Miklós és Ordögh Szilveszter részvételével. A közgyűlésre a párt nevében Berecz Jánost és Pál Lénárdot, a minisztérium részéről Köpeczi Bélát delegálták. Felvonultatták tehát a terület első számú vezetőit. Harcra készültek, ahogy Kádár is fogalmazott, ha harcra kerül sor, akkor azt teljes mellszélességgel vállalnia kell a pártnak. Nos, a közgyűlés valóban a harc első csatájának bizonyult, melyben összeütköztek a nemzetiek és a pártvezetés egymással, s ez a csata a nemzetiek győzelmével ért véget.

Az írószövetség közgyűlését 1986. november 29—30-án tartották. Két nappal korábban a Kárpátia sörözőben egyeztettek a nemzetiek, Czine Mihály, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Nagy Gáspár és Kiss Gy. Csaba, majd másnap Konrád György lakásán néhány polgári íróval, Haraszti Miklóssal, Mészöly Miklóssal is tárgyaltak. Megállapodás született arról, hogy a 114 aláíró által szignált levelet a közgyűlésen Kiss Gy. fel fogja olvasni, mivel körülötte nagy volt a csend, reakciót nem kaptak rá, s úgy vélték a közgyűlés megfelelő fórum arra, hogy elhangozzék a levél szövege.

383