Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Sötét fellegek gyülekeznek

tettek a Tiszatájra, mint amely melegágya a nacionalizmusnak és a rendszer elleni megnyilvánulásoknak” ,353 A Tiszatáj mutatkozott alkalmasnak arra, hogy mind a nemzeti demokratákon, mind a feléjük kacsintgató Pozsgay Imrén ütni tudjon egyet a párt. A Tiszatáj Kiss Gy. által megfogalmazott szerepe megcáfolhatatlan. Maga Kiss Gy. is a határozatból vette az indoklását, Ez a lap volt az egyik legfontosabb fóruma a nemzeti demokra­táknak. Az első pillanattól arról szólt a döntés, hogy legalább hat hónapra szünetel­tetni kell a megjelentetését. Nem az volt tehát a lényeges, hogy a verset vagy az in­terjút eltüntessék a zúzdák papírmalmában, hanem hogy a lap ne jelenjen meg a továbbiakban. Ezért állítom azt, hogy a Tiszatáj-ügynek csak apropója volt a Nagy Gáspár-vers (vagy a Pozsgay-interjú), valódi hí ' terében a nemzeti demokraták egyik legfontosabb fórumának betiltása állt. Szeretném érvelésem mellé tenni a Hitel folyóirattal kapcsolatos eljárás adott idő­szakban zajló eseményeit is. Azért lényeges ez, mert a nemzetiek folyóiratigénye még mindig ott feküdt a Mmclődési Minisztérium asztalán, tehát az is félő volt, hogy idővel engedélyezni kell, s akkor hogyan tudják majd keretek közé szorítani azt a lapot? Még 1984 augusztusában, amikor a tizenkilencek levelére adandó válaszról tana­kodtak a pártközpontban, Knopp András írt egy levelet Domokos Mátyásnak, a Hitel kijelölt főszerkesztőjének, mely válasz volt Domokos legutóbbi beadott lapter­vére. Ne akadjunk lenn azon, hogy a pártközpont Kulturális Osztályának helyettes vezetője jegyezte á levelet, s nem a minisztérium, hiszen mindenki tudta, hogy a nemzeti demokraták lapja politikái kérdés, s arról nem a minisztérium dönt. Érdeke­sebb azonban a levél azon része, amely a lojalitásról szól. Knopp András azt írta: „Én - minden jelzett vitapont ellenére - változatlanul vallom, hogy erre a lapra szüksége lenne a magyar szellemi érjenek. Ebből számomra az következik, hogy keressük to­vább a megoldás Ehetőségét. Mégpedig úgy, hogy Csoórival, Csurkával, Mészöllyel együtt lehessen lapot indítani, mert én is valódi értékeket látok műveikben, illetve 353 Most is aggódom... Szűrös Mátyással tegnap: küzdelmekről és mai kétségekről beszélget Ablcnczy László. Tiszatáj, 1990/6, 74-95. 370

Next

/
Thumbnails
Contents