Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Sötét fellegek gyülekeznek

kell a nyomdában, s a kéziratokat a kiadó páncélszekrényébe kell zárni.350 Mint az előzőekben szó volt róla, a Titkárság június 23-án tárgyalt a Tiszát áj ügyéről, s hozta meg határozatát a folyóirat betiltásáról. Nagy Gáspár verse viszont a júniusi számban jelent meg. Maga Vörös László, a lap főszerkesztője is elmondta egy pár évvel később vele folytatott beszélgetésben, hogy „azt hittük, a Pozsgay Imrével készült interjúval lehet esetleg baj: a beszélgetés a magyar színházi életről szólt, elég kemény bírálatot mondva az akkori kultúrpolitikai gyakorlatról, annak számos hibásnak tartott eleméről”.351 Kádár János a Tiszatáj ügyét tárgyaló szeptember 9-ei PB-ülésen hosszasan beszélt a Tiszatáj kapcsán a párt álláspontjáról és saját maga szerepéről is. Mivel Nagy Gáspár verse, hasonlóan az „Oröknyár...” című, Új Forrásban megjelent verséhez áthallásos utalásokat tartalmaz Kádár János Nagy Imre kivégzésében való bűnösségére, ezért Kádár magyarázkodó hozzászólását a szeptemberi PB-ülésen azzal hozzák összefüggésbe, hogy a vers miatt tiltották be a Tiszafáját. Véleményem szerint sem a Pozsgay-interjú, sem a Nagy Gáspár-vers nem indokolta az addig példátlan méretű retorziót. A háttérben inkább az állhat, amit Kiss Gy. Csaba fogalmazott meg abban az évben ősszel a Debreceni Irodalmi Napokon. Kiss Gy. a Tiszatáj szerepét és a döntés indítékát az egész irodalmi és politikai életre kivetítve fogalmazta meg: „Ilyen körülmények között kell mérlegre tenni a Tiszatáj jelentőségét, amely az utóbbi másfél két évtizedben »fókusza és találkozóhelye lett kelet-közép-európai régió irodalmának, lehetőséget biztosított az egyetemes magyar irodalom különböző állampolgárságú részeinek információ- és értékcseréjére«. Ezért úgy ítélte meg, hogy a »Tiszatáj eltűnésével, átalakulásával, veszteség fogja érni az irodalmi életet«.”352 Szűrös Mátyás az eredeti szerkesztők által újraindított Tiszatáj 1990. évi júniusi számában, visszatekintve a négy évvel korábbi betiltásra, azt nyilatkozta, „úgy tekin350 Vörös László: Szigorúan ellenőrzött mondatok. A főszerkesztői értekezletek történetéből 1975-1986. Szeged, 2004, Tiszatáj, 137.

351 Domonkos László: Egy leváltás története. Beszélgetés a Tiszatáj viszontagságairól. Elet és Irodalom, 1989. február 17.

352 Debreceni Irodalmi Napok, 1986. október 30-31. Simon Zoltán összeállítása a tanácskozásról. Alföld, 1987/2, 37-42.

369