Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Sötét fellegek gyülekeznek
létjogosultságukat. Az már más kérdés, hogy 1987-re a hatalom és a párt pozíciói és érvanyag annyira meggyengült, hogy a nyílt vita helyett sokszor adminisztratív módszerekkel próbálta ezeket a fórumokat betiltani. Hozzájárult persze a párt vitaképtelenségéhez az is, hogy az értelmiség legjobb szakértői időközben megtalálták az utat a nemzeti demokratákhoz, s tudásukkal, ismeretanyagukkal a nemzeti elképzelések kidolgozásában vállaltak szerepet, gyengítve ezáltal a párt szakértői, szakmai bázisát. Meg kell jegyeznünk azért azt is, hogy ezeknek a vitafórumoknak a létrehozását és tartalmát a párt magának szerette volna megtartani, s bár a határozat lehetővé tette más szervezetek kezdeményezését is, de leszögezte, hogy „egyetlen reális problémát, se a környezetvédelmet, se más kérdéseket ne engedjünk át az ellenséges csoportoknak”. Más azonban a párthatározat elvi kinyilatkoztatása és más a gyakorlat. A párt nem volt képes a „reális problémákra” válaszokat megfogalmazni, ezzel szemben az ellenzék s ezen belül a lassan mozgalommá szerveződő nemzeti demokraták sorra dolgozták ki a politika részterületeire alternatív programtervezeteiket. Érintenem kell egy másik vitatott kérdést is. Az 1986-os ellenzékről szóló határozat után első körben a nemzeti demokratákat érték megtorló intézkedések. Ezekről is szólni fogok a következőkben. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a határozat belső tartalmából következő s előre megjósolható lépések voltak. A határozat implicite a nemzeti demokratákat tekintette a fő ellenfélnek. Ebben a körben látták azt a szellemi erőt, amely képes lehet rövid időn belül felkészülni egy előbb említett vitára, ráadásul bennük látták azt a tömegerőt is, mely ezeken a vitákon kellő társadalmi támogatottságot is fel tudna sorakoztatni az alternatív vélemény mellé. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 1985-ben volt először olyan választás 1947 óta, amikor két jelölt között lehetett választani, s nem egyetlen, a Népfront által megjelölt személy elfogadásáról vagy elutasításáról dönthetett a választó. Ismeretes, hogy ezen a választáson a polgári radikális csoport több jelöltet is megpróbált elindítani, s mind a jelölőgyűléseken, mind a választásokon bebizonyosodott ezen jelöltek csekély támogatottsága. Nem szabad struccpolitikát követni, s pusztán a jelölőgyűlések hangulatával, a lehetőségek korlátáival magyarázni ezt a kudarcot. 1985-ben az akkor induló jelölteknek nem voltak olyan közérthető és megalapozott elképzeléseik, melyekhez kötődni, kapcsolódni tudtak volna az emberek. Akkor lehet a siker csekély 366
