Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Sötét fellegek gyülekeznek
reményével rajtvonalhoz állni a politika mezején, ha az elinduló elképzeléseit egyszerűen és közérthető formában tudja előadni - persze ez feltételezi, hogy van elképzelése, ami nemcsak valaminek a tagadására, hanem valaminek a felépítésére vonatkozik - és meg tudja szerezni az emberek bizalmát. Nem a szónoklatok, hanem a szónokok nyernek a politikában. Aki hitelesen, mert saját személye is hitelesíti az általa elmondottakat, és építkezve, azaz a javulás, az előrelépés lehetőségeit felvillantva tudja az embereket meggyőzni saját igazáról. Ez nem volt meg az 1985-ös kapkodva és pusztán a demonstráció s nem a valódi alternatíva felmutatása igényével induló jelöltek esetében. A hatalom előtt tehát lejáratódott ez a taktika, ám a nemzetiek ebben nem vettek részt, hanem a háttérben építkeztek, lobbiztak alakítgatták saját imázsukat. Ezért váltak főellenféllé, mivel érzékelhetően felkészülve kívántak belépni a politikai küzdőtérre, s ráadásul néhány kérdésben elképzeléseik és érvanyaguk is megalapozottabbnak, kiforrottabbnak tűnt, mint a hatalom álláspontja. Alátámasztja ezt Kádár felszólalása a napirend vitájában: „Mi az új a mostani helyzetben, mondjuk, a három évvel ezelőttihez képest. Akcióik átgondoltabbak, és egy bizonyos lépést tettek előre, hogy legalizálják magukat, szélesítsék működési körüket, bizonyos fórumokat teremtsenek maguknak, és hát ebben nem is ügyetlenek.” Mi is történt három évvel azelőtt? Elhunyt Illyés Gyula, és helyébe lépett egy új nemzedék, új módszerekkel, formákkal, amelyekkel a hatalom nem tudott mit kezdeni. Kádár hozzászólása ennek be- és elismerése. Pontosan a nemzetiek előrelépése volt oka annak, hogy az elkövetkező hónapokban ellenük történtek elsősorban retorziók. Amint Kádár a hozzászólásában mondotta, „szerintem itt az ideje, hogy bizonyos adminisztratív intézkedéseket is tegyünk, hogy értésükre adjuk, elérték a határt”. Azért indult eljárás a Tiszatáj ellen, s szüneteltették megjelentetését, mert egyre nagyobb olvasótábora volt, s a nemzeti sorskérdésekben, a kormány hibás kisebbségpolitikájának kritikájában és az alternatív megoldások felvázolásában átlépett a hasonló kormányzati és pártmegfogalmazásokon. Nem tudtak vele vitatkozni, ezért szüneteltették. Csurka szilenciumának jól hangzó magyarázata a kettős publikálás tilalmának érvényesítése, ám hátterében a szövegben jól megfogható alternatív politikai gyakorlat tiltásának szándéka húzódott 367
