Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A Monori-konferencia és annak tanulságai
vált a monori tanácskozás kapcsán, hogy partnerként a polgári radikálisok sem jöhetnek számításba. Maradt tehát az önálló építkezés, a meglevő pozíciók kibővítése, új lehetőségek megteremtése. Vonjunk mérleget, milyen helyzetben voltak a nemzeti demokraták 1985 nyarán. Rendelkeztek egy legális, civil szervezettel, a Bethlen Gábor Alapítvánnyal, mely a nemzeti kisebbségek jogvédelme mellett a nemzeti sorskérdések széles palettájának bármely területén megnyilvánulhatott, véleményt nyilváníthatott, anyagi és erkölcsi forrásai, tekintélye és hiteles megszólalásai voltak. Fel tudta mutatni, hogyan lehet másképpen megszólalni és ügyeket elintézni, mint a hivatalos politikai szervezetek. Fel tudta mutatni azokat az alternatív értékeket, s az azt megjelenítő személyeket, akiket addig a politika nem engedett a nyilvánosság elé, s a civil szervezet elismerésén keresztül példaként tudta állítani a társadalom elé. Bár nyilvánossági fóruma egyelőre nem volt a nemzeti demokratáknak - a Hitel sorsáról még a későbbiekben szó lesz, de már ekkor is látszott, hogy engedélyezését nem lehet sokáig húzni -, ám a kisebb folyóiratok, a vidéki közéleti lapok rendszeresen közölték az Alapítvány és nemzeti oldal híreit, cikkeit, tanulmányait. Csoóri, Csurka, Kiss Ferenc, Csengey Dénes írásai nem szűk budapesti értelmiségi körhöz jutottak el, hanem a vidéki lapok révén az egész országban, s nem csak az értelmiség körében megismerhetők, vitathatók voltak. Ezek az írások nem azt mondták meg, hogy mi az igazság, mit kell tenni, hanem beszélgetésre, véleménycserére, álláspont kialakítására késztették az embereket. Gondolkodni és a véleményünket vállalni tanítottak. A vidéki irodalmi folyóiratok egyre inkább az alternatív nyilvánosság fórumaivá váltak, ahol a másképp gondolkodás, a patrióta értékek is megjelenhettek. A nemzeti demokraták az 1981-es írószövetségi közgyűlést követően fokozatosan átformálták a szövetség karakterét, autonóm, irodalompolitikai szerepét, felelősségét vállaló szervezetté vált. Kiállt az írókkal és az irodalmi lapokkal szembeni támadások ellen, véleményt nyilvánított, ha kellett ellentmondott. Ha a Bethlen Alapítvány a civil szférában jelentett alternatívát, akkor az írószövetség a hivatalos intézményi környezetben nyújtott eligazodási pontot. Létrejött a Magyarságkutató Csoport a Széchényi Könyvtárban, mely a környező országok és a szórványban élő magyarság történetének és sorsának dokumentumait 359
