Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A Monori-konferencia és annak tanulságai
gyűjtötte össze, s elemezte helyzetüket. Igaz, ez a csoport nem a nemzetiek által irányítottan, hanem a párt elhatározásából jött létre, de mindenképpen a nemzetiek javaslatára és céljainak megfelelő feladattal. A magyar kisebbségek sorsának nyomon követésére tehát megalakult egy állami intézményesült kutatóhely nem kis részben a nemzetiek kitartó felvetései alapján. Megalakult Nemzetiségi Koordinációs Bizottság (NKB) névvel az az operatív bizottság, mely az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális, Külügyi, Agitációs és Propaganda Osztályai, valamint a Külügyminisztérium (KUM) és a Művelődésügyi Minisztérium (MM) képviselőinek részvételével, a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel kapcsolatos hazai feladatok és intézkedések politikai összehangolása céljából jött létre. A nemzeti demokraták által ajánlott tárcaközi bizottság, melyben a nemzetiek képviselői is közvetlenül a kormányzatnak adhattak volna útmutatást, nem valósult ugyan meg, de 1984 novemberétől létezett egy koordinációs testület kifejezetten a környező országok magyarsága konkrét ügyeinek figyelemmel kísérésére. A tizenkilencek levelében szó volt az Erdély története című kötet kiadásának sürgetéséről is, melynek megjelenését a személyes találkozások során Aczél megerősítette, s az - igaz egy év késéssel - az 1986-os könyvhéten kikerült a könyvesboltokba. A könyv megjelenését hatalmas érdeklődés kísérte, sokan vásárolták, bár terjedelmes volt, és ára sem volt alacsony. Tartalmát többen vitatták, de megjelenésével az erdélyi magyar kisebbség gyökereinek, az erdélyi magyarság történelmi szerepének objektív bemutatása történt meg. A magyar emigráció is elismerte a kötet szerkesztőinek, szerzőinek teljesítményét, mint az Új Látóhatár írta: „Régóta vártunk ilyen nemzetközi szintű, nagyméretű munkára, amelyet nemcsak időszerűsége, de elsősorban tudományos megalapozottsága, ismeretközlő értéke és tárgyilagos hangvétele emel minden eddigi vállalkozás fölé. Tettnek lehet tekinteni. És egyben válasznak az ellenünk felhozott vádaskodásokra és az erdélyi történelem meghamisítóinak.”348 348 Illyés Elemér: Erdély és az új magyar történetírás. Új Látóhatár, 38/3 (1987), 333. [http://ujlatohatar.com/?page_id=655] 360
