Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Egy miniszter a helyén marad
elmenekült. Hiába erősítette meg Bibó nyilatkozatában, hogy Kéthly Anna külügyminiszter a Nagy Imre-kormány törvényes képviselője külföldön van, s ilyen értelemben tárgyalópartnere lehetne mind a nagyhatalmaknak, mind az ENSZ-nek, mert az Egyesült Államok ekkor már végérvényesen letett arról, hogy. a Nagykormányt bármilyen formában is támogassa, kiálljon a nemzetközi fórumokon a magyar felkelés mellett. Bár Bakos Ferenc több újságírónak is bediktálta telefonon a nyilatkozatot, s Bibó személyesen beolvasta az USA magyarországi nagykövetségének is. A nyilatkozat szövege igazolhatóan eljutott még november 4-e délutánján az Egyesült Államok vezetéséhez, ám semmilyen nemzetközi visszhangot, esetleg hivatkozási alapként szolgáló ellenlépést nem váltott ki. Az USA magyarországi nagykövetségének irataiból megtudható, hogy Bibót az amerikai nagykövetségen ellenőrizték, meggyőződtek róla, hogy nyilatkozata valós tényeken alapul, s azt továbbküldték Washingtonba. Ott azonban ezt nem használták fel. Igaz, megszületett november 4-én délután az ENSZ közgyűlésének határozata, melyben felszólították a Szovjetuniót csapatai visszavonására, s kinyilvánították, hogy a magyar népnek joga van saját maga által választott kormányra, ám nem ítélte el a bábkormányt, s nem ismerte el határozatában a Nagy Imre-kormányt hivatalos képviselőnek. Bibó István a november 4-ei nyilatkozat megszövegezését követően a Parlamentben maradt egyedüli kormánytagként. Tildy Zoltán távozása után megkérte Kovács Béla minisztertársát, hogy beszéljen Bibóval, s győzze meg őt arról, hogy hagyja el a Parlamentet, ám Bibó elutasította Kovács kérését, és maradt. Későbbi - 1957. májusi letartóztatása utáni - kihallgatása során úgy fogalmazott, „...fellépésemnél nem szereplési vágy és bajcsinálási szándék vezetett, mert szívesebben félreálltam volna, de úgy láttam, hogy az adott helyzetben az országgal szemben kötelességem azt tenni, amit tettem, és hittem benne, hogy a kibontakozást szolgálja”.22 Nyilvánvaló tehát, hogy a Petőfi Párt által delegált államminiszter már a Kádárkormány megalakulása pillanatában fellépett annak ellenzékeként. Fontos felfigyelni A fogoly Bibó István vallomásai az 1956-os forradalomról. Szerk. Kenedi János. Budapest, 1996,1956-os Intézet, 72. 33
