Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Stratégiai átalakulás a nemzeti ellenállás kereteiben
azzal, hogy válaszcikk megjelentetéséről döntött, egyben Csoóri gondolatainak népszerűsítéséhez is hozzájárult. Az egypártrendszer hátrányai, a magántulajdon felszámolásának lélektani és gazdasági következményei, a társadalmi mobilizációnak a rendszer létéből származó kedvezőtlen tendenciáival először szembesült a magyar társadalom a második világháború óta. Csoóri inkább mártírrá, mint vádlottá vált. A Csoóri-előszó körüli botrány szemléletesen rávilágított a nemzeti erők megváltozott viselkedésmódjára, taktikájára és stílusára. Illyés 1978 karácsonyi, 1979 újévi, a Magyar Nemzetben megjelent esszéje és Csoóri Duray Miklós könyvéhez írott előszava között tökéletes összhang mutatkozik mind szándékában, mind kifejezésmódjában, mind stílusbeli emelkedettségében. Nem a cél változott, hanem az eszköztár. Öt év elmúltával a nemzeti oldal már nem pusztán a magyar kisebbség ellen Romániában és Csehszlovákiában vagy bármelyik másik környező országban elkövetett jogsértéseket teszi szóvá, s vár el védelmet a magyar párttól és kormányzástól érdekükben, hanem az egész politikai gyakorlatot ülteti a vádlottak padjára. A közösségi társadalom mint cél megmaradt, de a létező megvalósítási formájának elveit veti el Csoóri fellépése. Nem egyes torz és téves intézkedéseit teszi csak szóvá, hanem az alapjait. Továbbra is nyilvánosan, legális fórumokon, de átlépve azokat a ki nem mondott, ám betartott határokat, melyekben két évtizeden keresztül volt bizonyos kompromisszum. Csoóri leírta azokat, amikről addig csak beszéltek szűk körben. Továbbra is reformok mellett áll ki, ám ezek a reformok nem egyes perifériális területekről kiindulva, hanem az alapok megváltoztatásával kezdődnének. Nem elutasítja az együttműködést, csak bejelenti, hogy a nemzeti oldal akár a hatalom együttműködése nélkül is igényt tart a reformok végigvitelére. Veletek, ha akarjátok, de nélkületek is, ha kell! Ha Illyés volt a „kijáró” ember, akkor Csoóri lett az „ütköző” ember, aki - bár személyiségével gyökeresen szemben áll - mindig vállalta a frontvonalban zajló küzdelmet, s egyetlen konfliktus elől sem tért ki. 1983 nyarán—őszén a nemzeti erők ellenállásában stratégiai és taktikai változás következett be. A szocialistának mondott rendszer megváltoztatásának .stratégiai célja megmaradt, ám annak időpontját s főképpen az oda vezető út „kikövezését” már másképpen képzelte el a nemzeti erők új nemzedéke. A türelmes tárgyalásokon alapuló megoldás helyét átvette a nyílt konfrontativ vita, az értékeket tisztázó s azo338
