Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Stratégiai átalakulás a nemzeti ellenállás kereteiben

délyt. Fejedelemsége - nagy veszedelmek közepette — a benne élő népek: vallások, nemzetiségek közös otthonaként védelmezhette a nemzeti függetlenség ügyét. A realitásokban rejlő magasabb lehetőségek felé vitte nemzetét. A tehetség, hűség és szívósság, mellyel magasrendű céljaiért küzdeni tudott, ma is hatékony példa lehetett mindazok számára, akik a közösségi érdekű alkotómunkát tekintik hivatásuknak. Alapítványunkkal - a munkát mértékké avató szocialista művelődéspolitika céljaival összhangban — az ilyen természetű vállalkozásokat szeretnénk támogatni és ösztönözni. Különös tekintettel azokra a vállalkozásokra — határainkon belül és azokon túl -, melyek a magyar nép történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják. S tekintettel mindazokra a vállalkozásokra is, melyek e térség népeinek megbékélését elősegíthetik.

Aláírók: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánná és Csoóri Sándor.”333

Köpeczi a lap ügyében 1983. január 6-án fogadta Domokost. A beszélgetést azzal kezdte, hogy technikailag szinte megoldhatatlan a kéthetes megjelenésű lap beillesztése a nyomdai és terjesztési struktúrába, mely napi, heti és havi lapok megjelentetésére van kialakítva, s egyetlen kétheti lap sincs az országban. Felvetette azt is, hogy a kéthetenkénti megjelenés „indokolatlan előnyhöz” juttatná a Hitek az ugyanakkor kezdeményezett Üjholdáú szemben, mert az annak főszerkesztőségére kijelölt Lengyel Balázs havi folyóiratban gondolkozott. Köpeczi azt sugalmazta, hogy havi megjelenést kellene beleírni a kérvénybe, az szebben festene, s eloszlatná ezeket az aggodalmakat. Domokos azzal érvelt, hogy a Hitelnek nem előnye, hanem hátránya lenne, hiszen nem hetente jelenne meg, mint az Élet és Irodalom vagy az Új Tükör, de ők ezt vállalják, mert ezt tartanák helyesnek.

Illyés ragaszkodott a kétheti megjelenéshez, mert véleménye szerint semmi értelme nem lenne a szépirodalmi folyóiratok számát szaporítani. A megbeszélés után Domokos, Csoóri és Kiss Ferenc felkereste Illyést. Illyés ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy a havi megjelenést nem lehet elfogadni, s közösen összefoglalták, hogy milyen indokok alapján utasítják el a minisztérium javaslatát. A Do"3 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1981-1983. Budapest, 1995, Osiris-Századvég, 233 (1981. március 11.).

329